Garnier Men Mineral 72 órás védelemmel

Az izzadás komoly dolog, épp ezért komolyan is kell foglalkozni vele.
Szerelmek, barátságok, kollegáris viszonyok akadtak már fenn ORRvul a szag hálójában! (Oh, micsoda szójáték!). Szóval a szagok elleni küzdelem a mindennapjaink része lett: fürdünk, tusfürdőzünk, hónaljat botoxozunk, borotválkozunk és kenjük vagy fújjuk magunkra a különféle illatosított izzadásgátlókat.

A különféle bűz eltávolító módszerekben ezidáig azonban mindenki talált egy közös nevezőt, mégpedig azt, hogy a desodorok is csak akkor hatnak igazán ha az ember emellett tisztán tartja a testét. Hogy mit jelent mindez egyszerű köznyelvre lefordítva? Hát, azt hogy fürdés nélkül hiába kened magadra édes fiam a legdrágább izzadásgátlókat akkor is úgy fogsz bűzleni, hogy egy friss szarban fetrengő tibeti jak is megirigyelne.

Nos, ha mindezt tényként kezeljük, akkor miért van szükség 72 órás izzadásgátló védelemre? Mert hogy ezt hirdeti a Garnier Mineral! Meg kell vallani, hogy a reklámban szereplő, fél pucér hegymászó srác már egy kicsit sem olyan olyan vonzó szexuálisan ha bele gondolok, hogy a 71. órában jár a desodor tesztelésében. Te jó ég, az akárhogy is számolom 3 nap!!!! 3 nap fürdés nélkül? NYÁRON? Miközben még sportolok is????!!!

Egyben biztos vagyok, én nem állnék be a hónalja alá védelmet keresni egy kiadós eső esetén sem! De tudod mit! Legyek naiv állat és higgyem el, hogy a 3. nap végén is tök száraz a srác hónalja. De mi van a többi hajlattal?

Ha a Garnier komolyan gondolja a 72 órás szag elleni védelmet és azt sugallja, hogy fürödni sem kell, akkor jobban tenné ha a pállott zacsi ellen is kifejlesztene egy szintén 72 órás védelmet nyújtó izzadásgátló szert...így lenne teljes a kép.

HOT! cikk a bikinis nőkről

A legfrissebb HOT! magazin egy két oldalas összeállítást közöl Bikinis rémségek címszó alatt, amelyben Kim Cartall, Donatella Versace, Mariah Carey, Shery Crow és Mischa Barton kapott szerepet ruhában és bikiniben. A cikk azt elemzi, hogy hogyan mernek ezek a nők egyáltalán levetkőzni és élvezni a nyarat a strandon, amikor úgy néznek ki ahogy.

Na, nézzünk már egy kicsit bele azokba a förtelmes fotókba.

Kim Cartall.
Well, a hölgy igencsak az ötvenet tapossa, ehhez képest feszes bőre van, lapos, izmos hasa, és igen...narancsbőre. Beszarás, hogy ezek után még nem gondolt az öngyilkosságra, nem? Hogy tud valaki narancsbőrrel élni? HOGY? Az ilyen jobban tenné, ha egy pengével kivágná a felső combját, mert aki színész az ne legyen narancsbőrös, ugye? Még 50 fele se. Mert ugye, kedves HOT! a színész nem ember,annak nem szuvas a foga, nincs szorulása és adott esetben aranyere se, sőt soha nem törli a csorgó orrát a mutatóujjába, ha a sors úgy hozza. Neeeeem. Ők ilyet soha nem tesznek! Hát, én boldog lennék ha 50 fele ilyen testem lenne!!! Igen szeretném meglesni a cikk írójának a seggét és combját! Hja...hogy az makulátlan? Hát akkor nyugodtan fikázd a kevésbé szerencséseket!

Aztán ott van Mariah Carey! Nos, őt amúgy képes lennék egy tüskés, csalános bokorral addig gyepálni, amíg csak lélegzik, de ettől még nem sorolnám a rémségek közé. Ok, ok, akkora mint egy tehén és ennek ellenére XS-es ruhákba gyömöszöli a hurkás testét, de a jelen képen én mindössze egy egészségesen teltkarcsú, amúgy arányos nőt látok, aki tény, hogy nem felel meg a modell elvárásoknak, de nem is a testével, hanem a hangjával hódit.

Next.
Mischa Barton. Az ő esetében jómagam nem értem, miért beszélünk sztárról, mert egy tehetségtelen, kákabelű semmiségnek tartom és tény, hogy ha vezető színésznő akarok lenni, akkor 24 évesen ne legyen ilyen a seggem...hu, mekkora mázli, hogy végül a PR mellett kötöttem ki, így csak az analizálja a hátsómat, akinek az arcába dörgölöm.

Donatella Versace. Semmi kétség. Ő egy két lábon járó rémség. De mi a baj Sheryl Crow-val? Az hogy nincs a testéhez arányosan nagy melle? Mert valódi? Vagy az a baj, hogy izmos, esetleg az hogy már nem huszonéves?

Az a baj, hogy a magazinnál az átlagéletkor olyan 35 körül lehet és az az egy 50-es, aki képes lenne felnyomni a statisztikai átlagot és a valóságot tükrözni a fiataloknak a jövőről, az kávét szolgál fel.

A média hatalma pedig óriási, így a fiatalokban mi is fog kialakulni? Az hogy élemedő korban is úgy kell kinézzünk, mint fénykorunkban. Mi van itt? Plasztikai sebészek lobbiznak az ilyen cikkekért? Normális énképet a tömegeknek!!!!!!Kérem!

Barátok Közt valósága

Valljuk be, hogy szappanoperákra szükség van.
Szükség van, mert az ember kíváncsi és nincs annál nagyobb gyönyör, mint amikor más családok intim szférájába betekintést nyersz. Épp ezért néha még én is bele-belepillantok a Berényi család mindennapjaiba....kövezzetek meg!....

A 12 éve folyó sorozat amúgy egyre jobb. Ezt az állításomat arra alapozom, hogy már nem mindig érzem benne a stúdió szagát. Egyre több külsős helyszín kerül terítékre, ami igen jót tesz a Mátyás tér hangulatának. A lakásokban is egyre többször vélek felfedezni olyan apróságokat, amik az igazi otthonokra jellemzőek, ilyen példának okáért a háttérben halkan szóló rádió, vagy számítógépes játék hangja, illetve az eddig steril konyhában néha már forr a gázon a víz. Komoly előrelépések ezek. De hogy lehet az, hogy egy pár apróságról immár 12 éve megfeledkeznek az alkotók? Például arról, hogy a Mátyás téren néha fújjon a szél. Az eső és a hó baromi drága extra így az már eszembe sem jut. De mennyivel valóságosabb lenne a sorozat ha a sütőből kiemelt csirke gőze pofán csapná Vili bácsit, vagy valaki végre a fürdőszobában VÍZZEL fogat mosna..Apropó...látta már valaki bárki fürdőszobáját a sorozatban?

De a kedvenc bökkenőm a papucs kérdése! Hát a Barátok közt-ben mindig mindenki cipőben mászkál otthon? MÉR'? Kérdem én!!! Soha senki nem mászkál mezítláb, lábtyűben vagy pacskerban? Miért????

Megorrolt autósok

Ma a szembejövő sávban felfigyeltem egy sármos faszira. Pár pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy tíz évvel fiatalabb vagyok, nincs még gyerekem, férjem, nem vagyok terhes és mellette ülök. Hallgatom a rádióból kiáradó zenét, belesimulok a bőrülésekbe és ahogy az anyósülésről igézően balra pillantok ennek a helyes pasinak a profilját látom, aki hozzám tartozik. Hozzám tartozik a focitól izmos lába, a konditól és meetingektől feszes feneke, a kéthetente megnyírt haja és a határozottságtól duzzadó keze is, mely lassan elindul a sebváltótól az arca felé. Már látom,amint a frissen manikűrözött ujjai beleszántanak a dús, fekete hajba, de nem. Az ujjak megállnak az orrnál, majd vadul kotorni kezdenek benne. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Na, itt ocsúdtam fel és örültem, hogy tízzel idősebb vagyok, és van egy férjem, meg lassan két gyerekem...és hogy egyedül ülök az autóban!

Szeretnék egy kutatást végezni, hogy az autóban ülés miért vonzza az orrkurkászás tényét! Hogy lehet az, hogy alapból egy üveg kalitkában, mint amilyen egy buszmegálló például eszébe nem jut az embereknek bányászni, de ha autóban vannak, máris érzik annyira elszigeteltnek magukat, hogy gondolkodás nélkül elmerüljenek az üregeikben.

Ezúton szeretném mindenki figyelmét felhívni arra az aprócska tényre, hogy amennyiben az ember ujja több, mint fél centiméterre merül el bármely testnyílásában, legyen az fül, orr, száj, fenék vagy bármilyen más emberi rés az hivatalosan is gusztustannak számít...kivéve ha a test inzultusa nem tart tovább, mint 3 másodperc..akkor csak mélyen vakarózol.

Danone Fantasia

Biztos ezernyi ilyen termék képes lenne arra, hogy kiverje a biztosítékot nálam, de most ez akadt fenn a hálón. No, nem a termék maga, mert azt még nem kóstoltam, hanem az elnevezése.

Vegyünk egy sikeresen működő multit, amely beteszi a lábát ide meg oda, dollár-, forint, vagy euró százezreket költ engedélyekre, reklámokra, piackutatásra, dolgok adaptálására és lokalizálására (hu, de jó is magyarul beszélni), majd piacra dobja a Danone Fantasia nevű joghurtot. Nem Fantázia, Fantasia. Én meg Danone terméket eszem e-vel a szó végén és nem danont. Hát, könyörgöm, magyarul van ez? A nagy fészkes fityfenét. Ráadásul a magukat az adaptálásokból jól megszedő reklámcégeknek ezúttal még kizsigerelhető gyakornokokat sem kellett volna felvenni, hogy kieszeljenek valami frappáns, az eredeti névtől csak kis mértékben eltérő márkanevet, hisz mindössze két betűt kellett volna a magyar helyesírás szabályainak megfelelően kicserélni. De nyilván a Fantázia szó már nem illet bele a külföldi stratégiába.

Szeretnék egy törvényt, ami korlátozza az idegennyelv használatát a médiában. Így még én, aki történetesen beszélek is angolul is képes lennék nyelvbotlás nélkül kimondani bizonyos termékek nevét.

Kibuggyanó káddugó

Ma kirobbanó élményben volt részem. Szembejött velem a legérdekesebb női mell, amit valaha láttam.

Mondhatom, hogy szembejött, mert se lábakat, se arcot, se karokat nem láttam körülötte. A két lábon járó mell kitakarta a tulajt, pedig az próbált kitörni a mindent elnyomó keblek uralma alól, épp ezért kreppelt tupír hajat viselt és lenéző, szájszélen túlcsorduló rúzst. De ez is kevés volt...hu, de még milyen kevés. A ZS-s mellek ugyanis egyeduralkodóként terpeszkedtek a hölgy felső és már-már alsótestén is. Illetve ők szerettek volna a gravitációnak engedelmeskedni és térdet csókolni az őket sherpaként hordozó asszonyságnak, de egy ini-mini C-s kosarú melltartó ebben megakadályozta őket. Nos, jobban mondva csak próbálta. A ZS-s mellek egy részét ugyanis sikerült kordában tartania, de azok 80%-ával sajnos így sem tudott mit kezdeni, így azok, mint a kifutott tej a lábasból elindultak kifelé, majd lefelé. A baj csak az volt, hogy a női mell legfontosabb alkatrészét a bimbót és az azt körülölelő pitvart sem sikerült a tömeg elől elrejteni, pedig a melltartó felett még egy feszülő felső is ezt hivatott szolgálni. De ezek a pitvarok, mint irdatlan sötét káddugók meredeztek a szembejövőkre.

Megrémültem....Isten a tanúm a rá!

Jövőbe látó anyák

Tervezni, álmodozni mindenki szeret. Én is voltam már csadorba bújt démon-állat, Milka hegyen élő nagy kannás tehenészlány, prűd államtitkár, de még mezőkön rohangáló rénszarvas is. Mert néha jó belebújni valós és kitalált lények bőrébe csak hogy elkalandozhassak a jövő ide-oda tekergő útjain. Sőt mi több, láttam én már magam előtt ezernyi életutat, ami kissé valóságosabb, mint a kannás, osztrák parasztlány. Naná, hogy lefestem magamnak a lányomat, amint magabiztos huszonévesként sikeres szobrász, festő, író, színész, diplomata és asztalos, no meg boldog anya...lehetőleg mindezt egyszerre persze...Egyet nem teszek azonban! Nem jelentem ki kategorikusan, hogy márpedig ez a lány, ha törik ha szakad ez és ez lesz. Egyet akarok, hogy boldog legyen, kiegyensúlyozott és magabiztos...oh a franc, ez már három...na, mindegy.

Épp ezért a halálom, amikor szülők büszkén jelentik be, hogy pár hónapos csemetéjük tanár, zenész vagy éppen vízilabdázó lesz, mert már most látszik, hogy szereti a könyveket, a hangszereket vagy éppen egy évesen már most akkora háta van, mint egy 10 kilós krumplis zsáknak. Csak ezek a szerencsétlen szülők azt nem látják, hogy a gyerek szereti ugyan a könyvet, de csak rágni, imádja a hangszereket de csak a babákat püföli vele és persze, hogy a háta akkora, mint egy ház, mivel alapból duci, nagy gyerekről beszélünk, aki lehet, hogy moderntáncot akar majd tanulni a Balett intézetben ha felnő...és végre kiszabadul az anyai bilincsből.

Miért akarja bárki is a saját álmát minden áron a gyerekébe ültetni?

Shrek csillaga

Szeretem a filmsztárokat. A jobbakat kifejezetten csodálom. Csodálom azért az érzésért, amit közvetítenek, hogy egy álomvilágba tudnak repíteni és 1.5-2 órán keresztül ott tudnak tartani. Örülök, amikor elismerik őket. A csillag egy örök életű szimbólum, ami tökéletesen őrzi meg a sztárok emlékét az utókornak.

De nézzük, kik is kaptak eddig csillagot? Olyanok, akik letettek valamit az asztalra. Akik hosszú színészi pályát tudhatnak maguk mögött, akik olyan filmekben alkottak maradandót, ami sokat számított a közönségnek, akik tudnak hatni az emberekre. Nos, Shrek minden bizonnyal hatott az emberekre, de Ő alkotott nagyot? Ő hat az emberekre? Nézzük, mit tett le Shrek az asztalra! Hagyta magát megrajzolni. Hmmm, nemes cselekedet! Ezért már csillag jár?! Hol van Hófehérke, Bambi, Donald kacsa, Frédi&Béni vagy Némó láb-, izé uszonynyoma? Nekik nem jár?! Fellebbezni akarok!!!

Adjanak csillagot a rajzolójának, a kitalálójának, bárkinek, aki lélegzik. Vagy csináljanak egy rajzfilm és egyéb fantázia lényekből álló csillag utcát és helyezzék oda ezeket a mancsokat...bár elég unalmas lehet a csajok részénél átvonulni, mert valljuk be, nagy különbség a kezek és lábak mérete között nem igen lesz Hófehérke, Csipkerózsika, Jázmin és az egyéb dögös pipik esetében. Hamupipőke mondjuk kivétel, mert valószínűleg az egyik lábnyoma cipős, a másik meg mezítelen lenne.

A Justin Bieber jelenség

Nem, nem Timbarlake, Bieber. Jól olvassátok. Justin Bieber. És nem is vele, inkább a jelenséggel van gondom. Aki nem ismerné ezt a nevet, annak elárulom hogy én is csak ma találkoztam vele először a Viva-n egy videoklipben. A dal, amit az "úriember" előadott a maga szokványos nyáltengerével még fülbemászónak is mondható. A klip sem rejtett semmi újszerűt; kigombolt, bő fehér ing és nyaklánc a srácon, aki a tengerparton rázza a szőke fürtjeit, miközben arról dalol, hogy a lány, akiért eleped egy istennő, ezért haza sem akarja engedni."Ölelj, ölelj óh bébi, bébi " és hasonló dél-amerikai sorozatból jól ismert csábítási közhelyek. A lány is feltűnik néha. Kedves, szerény, hosszú, göndör fürtökkel, félvér temperamentummal és dús keblek helyett ajakkal. De hogy is beszélhetnénk dús keblekről, amikor a klipben szereplő előadók mindössze 24 évesek...ketten együtt. Justin Bieber ugyanis 12 éves!!!!!...ööö, lehet, hogy már a 13-at súrolja és a lány is vele egykorú!
12!!!

Én a játszótéren a cölöpváron rohangásztam és cápásat játszottam a ping-pong asztalon ebben a korban! A legnagyobb gondom pedig az volt, hogy a sarki cukrászdában az a galád boltos felemelte a rizses fagyi árát 2ft-ról, 2.50-re, ezért plusz pénzes kutyasétáltatást kellett szervezzek magamnak! A szerelemről tudtam mi az, mert a szomszédos Joli néni erre az érzésre hivatkozva gyakran verte el sodrófával a részeges Józsi bácsit az emeleten, meg az alattunk lakó Juli már szerelemből smárolt is a liftben. Vagyis baromi felvilágosult voltam a témában, de tuti nem énekelt a telepen senki sem arról, hogy óh bébi, bébi bárcsak ne mennél haza. Mondjuk kaptunk is volna akkorát, ha legkésőbb híradóra nem vagyunk otthon. Asszem ugrott volna a tv egy teljes hétre!

Na most a baj nem ott van, hogy a fiatalok-akik közé egyre inkább nem tartozom- változnak, koravénülnek, hanem az, hogy a média ennek a gyorsításában még hathatósan közre is működik. Teljesen természetessé válik, hogy 12 évesek olyan érzéseket öntenek dalba, vagy csak adnak elő, amiről fogalmuk sincsen és ezek után persze az is teljesen magától értetődő, hogy fiatalkorúak smárolnak, szeretkeznek, dohányoznak, kimaradnak és olyan mondatokat szűrnek ki a fogaik közül, amit ráérnének 10 év múlva megfogalmazni. Mint az a szintén 12 forma kisrác, aki ma a játszótéren odafutott hozzám a trendi bő lecsúszott gatyájában, fém övével és félretolt, egyenes siltes baseball sapkájával egy csomag magyar kártyával és azt kérdezte, hogy "Mutathatok Önnek egy kártya trükköt?"
Mire én csak annyit mondtam, hogy ne haragudj most inkább ne. Erre tudjátok, mi volt a válasz? "Hmm, fáradt, ugye? Gondolom kiszívják a gyerekek?"
Hö...erre köpni-nyelni nem tudtam. Viszont ha ennyire koravének a mai gyerkőcök, akkor miért nem engedélyezik az óvszer automatákat a sulikban és miért nincs korszerű felvilágosítás sem, valamint miért nem engedi az ORTT a fiatalkorúakat célzó felvilágosító reklámokat leadni a TV-kben csak olyan műsoridőben, ami nem a célcsoportnak szól. Hmmm, be szépen is visszakanyarodtam egy korábbi bejegyzésemhez, mi? Mestere vagyok a tollnak:-))))

Papi cölibátus

Régóta mondom, hogy a cölibátus isten és ember elleni vétek. Hogy az egészet csak azért kreálták a papok, hogy az egyház vagyona ne aprózódjon szét. Jómagam számos dolgot nem értek ezzel a fogadalommal. Ki hiszi azt el, hogy attól jobban szeretem Istent, hogy mást nem engedek közel magamhoz? Nekem ez olyan, mintha az Istennel való papi kapcsolatot úgy próbálnák beállítani, mintha az egyenértékű lenne egy szerelmi távkapcsolattal. Egyikünk az egyik országban, másikunk meg a másikban dolgozik. Tartjuk a kapcsolatot különféle csatornákon, úgy is mint internet, templom, ima, levél, biblia, telefon stb.

Távkapcsolat esetén elvárjuk a hűséget, de itt a normál életben legalább megvan az a lehetőség, hogy olykor-olykor mégis találkozunk. Isten esetében ez max transzbabeséssel érhető el. A lényeg, hogy az egész távolsági szerelmet sok esetben az tartja fenn, hogy vagy van már valamilyen szexuális élményem az illetővel, amire nosztalgiázhatok, vagy megvan az esélye annak, hogy a közeli jövőben lesz ilyen élményem. Az Isteni kapcsolatnál ez ugye eléggé kimarad! Következésképpen egy egyoldalú plátói szerelmet kell fenntartanom életem végéig...hu, hát, ez nem könnyű.

Közben meg az embernek csak vannak emberi vágyai, amit el kell nyomnia. Ezek után csoda a sok gyerek molesztálási ügy? Az ÉVA magazin legutóbbi száma közöl egy érdekes cikket ebben a témában, ami sok esetben a bicskát nyitogatja a zsebemben. Hogy lehet az, hogy az egyház sok közismert esetet azzal próbált megoldani, hogy a pedofil papot szimplán áthelyezte egyik egyház megyéből a másikba? Vagy hogy egy olyan papot, aki beismerte bűnét, kvázi megbocsátást nyert és egy szimpla terápia után visszaengedték a GYEREKEK közé? Kitaláljátok mi történt? Nos, gyónhatott hamarosan megint! Az is érdekelne, hogy eddig miért csak Amerikában és Írországban pattantak ki ilyen ügyek? Hol vannak a hazai problémák? Mert nekem senki ne mondja, hogy ezek a gondok vízum kötelesek!

A félreértések elkerülése végett én nem az egyházi intézmény, csupán a cölibátus ellen vagyok!

Story magazin és az ő nyílt titkai

Story címlap: Kiábrándító drogos magyar sztárok! SORRA LEBUKNAK!

A lap 4 oldalas összeállítást közöl a Stohl ügy kapcsán kirobbant drogos problémákról. Melyik magyar celeb használ köztudottan drogot? Őszintén? Ezt például szeretném tudni. Nem azért, hogy jót csámcsogjak a problémáján, hanem, hogy véletlenül se használjam egy kampányban arcnak. Az említett bulvárlap pedig pont azzal kecsegtet, hogy lerántja a magyar celeb világról a leplet. Én naiv meg hiszek neki! Ismét egy ékes bizonyíték arra, hogy már megint én vagyok a hülye. Erősen gondolkodom azon, hogy az Amitől hányok oldal nevet megváltoztatom, Már megint én vagyok a hülyére. Mert mit is tudunk meg a négy oldalas leleplező cikkből. Semmit! Ja, bocs ez túlzás volt, azt azért leírja, hogy vannak ismert, sőt mi több, közismert hírességek, akik élnek ezekkel a szerekkel. Wow...Ez aztán a címlap hír. Már-már akkor hír ez, mintha azt mondanám, hogy vannak celebek, akik köztudottan vegetáriánusok, vagy szeretik az apjukat.

Idézem amúgy a kedvenc részemet, ami kifejezetten a "Nyílt titok, ki használ drogot a sztárvilágban!" c rész alatt olvasható:
"Egy délelőtti sajtótájékoztatón lelkendezve mesélte, hogy csak két órát aludt, de tele van energiával. Beszámolt egész napos programjáról, hogy meg sem áll, estére pedig buliba megy. Sokszor dicsekszik azzal, hogy két óra alvással is képes bármelyik napot teljes erőbedobással végigdolgozni.":
A cikk íróját kérdem, kiről is van most szó? Melyik reggeli műsorvezető nem pörgős? Melyik nem ezért kapja a fizetését? Melyik az, amelyiket direkt nem ez alapján választja ki a csatorna, hisz pont azt várják el tőle, hogy az álmos nézőket feldobja? Ja, annyit tudunk, hogy nő. Kösz. Nem mellesleg jegyzem meg, hogy melyikünk nem volt képes teljes erőbedobással vizsgázni, bulizni, dolgozni két óra alvás után, amikor még huszonévesek voltunk. Nekem ment. Hu. Drogos vagyok! És ezt a Storyból kellett megtudjam.

Ha azt mondja, nyílt titok, tessék pontosabban fogalmazni mert így ezt a négy oldalt gyakorlatilag ki is téphetném a lapból, annyira nem ad semmi pluszt az információs tárházamhoz! Mondjuk mit várunk egy olyan országtól, ahol konkrétan a tényfeltáró és leleplező újságírás ismeretlen fogalom?

Taigetosz pozitív eladók

Már megint én követtem el a hibát, tudom én jól. Mert hogy is juthatott eszembe, hogy fél tizenegykor akarjak könyvet vásárolni, amikor a bolt csak tízkor nyitott ki? Értitek a hiba nagyságát, ugye?

Történt ugyanis, hogy egy gyerekkönyvvel a hónom alatt a pénztárhoz sétáltam, gondolván fizethetek. Az eladó olyan rettenettel nézett rám, mintha egy teli táras kalasnyikovot tartottam volna a jobbomba, nem pedig az Anna és Peti legújabb kiadását. A rémület eltorzította az amúgy sem bálkirálynős arcát és így szólt:
- De én...én még nem vagyok bejelentkezve!
Szemem sem rebbent a hír hallatán, amin nyilván meglepődött. Az ő agyában valószínűleg már a harci IT-kommandósokat riadóztattam. A köztünk feszülő néma csendet egy kolleganő törte meg, aki látva munkatársnője zavarát odasietett, hogy mi lehet a baj. A problémát laza könnyedséggel kezelte és rögtön felajánlotta a kollegínának, hogy az ő jelszavával nyugodtan beléphet. Hu...ezt is megértük.

A helyzet magaslatán korántsem álló egyes számú pénztárgépi munkás ekkor érkezett el a probléma második lépcsőjéhez, a "mivel akarok fizetni" kérdéskörhöz. Éreztem, hogy baj lesz, de azért megkockáztattam a választ, hogy bankkártyával. A döbbenet és a rémület felváltva ült ki a hölgy arcára. Látványosan nyelt egy nagyot, lassan odanyúlt a kártyámhoz, lehúzta, majd szó szerint elcsukló hangon, azt suttogta: "Elutasította a bank" és megsemmisülve nézett rám, szabályszerűen remegő kezekkel. Én ránéztem és csak ennyit mondtam: Próbálja újra!

A lány, félve lehúzta ismét, majd elém tette a nyugtát, amit aláírtam és kimentem a boltból. A lány mögöttem még sóhajtott egy nagyot, valószínűleg öregedett vagy tíz évet ebben a nagy krízisben. De kérdem én, nem végeztek próbanapot ezzel a lánnyal? Nem látták rajta, hogy pszichésen nem alkalmas a pult mögötti életre? Elképzelem, amint este az ágyában, verejtékben úszva idézi fel a mai napot és azt, hogy kétszer is akadályba ütközött a munkája során. Kívánom neki, hogy fel tudja dolgozni orvosi segítség nélkül.

Kleenex 2 rétegű zsebkendő

Ha az ember fia "dáthás" sok mindent szeretne a kezében érezni. Ilyen példának okáért egy jó forró, rumos tea, egy izgalmas könyv, egy meleg takaró, vagy egy doromboló macska. De egyet biztos nem akar a tenyerébe fogni, mégpedig a saját taknyát. Márpedig így jár az, aki a Kleenex 2 rétegű papírzsebkendőjét emeli csorgó orrához.

Már a három réteg is határeset volt, de a két réteget már nem is értem. A zsepi konkrétan egy csepp orrváladéktól péppé mállik, sőt olykor már a szimpla orrnedv előszelétől szélnek ered. Ha integetésre vásárolnám a terméket, akkor csillagos ötöst kapna, mert a szélben igen szépen lebben, hisz súlya nesze-semmi-fogd-meg-jól, de amúgy amire szolgálni hivatott, arra nem jó...tyíííí de finoman fogalmaztam!!!