Tervezni, álmodozni mindenki szeret. Én is voltam már csadorba bújt démon-állat, Milka hegyen élő nagy kannás tehenészlány, prűd államtitkár, de még mezőkön rohangáló rénszarvas is. Mert néha jó belebújni valós és kitalált lények bőrébe csak hogy elkalandozhassak a jövő ide-oda tekergő útjain. Sőt mi több, láttam én már magam előtt ezernyi életutat, ami kissé valóságosabb, mint a kannás, osztrák parasztlány. Naná, hogy lefestem magamnak a lányomat, amint magabiztos huszonévesként sikeres szobrász, festő, író, színész, diplomata és asztalos, no meg boldog anya...lehetőleg mindezt egyszerre persze...Egyet nem teszek azonban! Nem jelentem ki kategorikusan, hogy márpedig ez a lány, ha törik ha szakad ez és ez lesz. Egyet akarok, hogy boldog legyen, kiegyensúlyozott és magabiztos...oh a franc, ez már három...na, mindegy.
Épp ezért a halálom, amikor szülők büszkén jelentik be, hogy pár hónapos csemetéjük tanár, zenész vagy éppen vízilabdázó lesz, mert már most látszik, hogy szereti a könyveket, a hangszereket vagy éppen egy évesen már most akkora háta van, mint egy 10 kilós krumplis zsáknak. Csak ezek a szerencsétlen szülők azt nem látják, hogy a gyerek szereti ugyan a könyvet, de csak rágni, imádja a hangszereket de csak a babákat püföli vele és persze, hogy a háta akkora, mint egy ház, mivel alapból duci, nagy gyerekről beszélünk, aki lehet, hogy moderntáncot akar majd tanulni a Balett intézetben ha felnő...és végre kiszabadul az anyai bilincsből.
Miért akarja bárki is a saját álmát minden áron a gyerekébe ültetni?
Azt hiszem, Ágó, te vagy az első anya, akitől ezt hallom, látom, és azt hiszem, jócskán megelőzted a korodat, és le a kalappal, minden szavad aranyat ér, kedves barátnőm, úgy ám!
VálaszTörlésvannak ám még titkos okos anyák...jómagam többet is ismerek, de még több olyat, akitől hányok...ugye:-)
VálaszTörlés