MNB új arculat

Na, most ez mi?

Tisztelettel érdeklődöm emberek, hogy szerintetek mit jelképez az MNB új logója? Illetve mi a szösz ez?

EZ került 150 millióba? Mert állítólag az arculatváltás ennyibe került. Most nehogy elárasszatok olyan kommentekkel, hogy az arculatváltás nem csak a logóból áll, mert közlöm, tudom. Értem én, hogy fejléc, honlap, névjegykártya, grafika anyámkínja, minden ide tartozik, de 150 millió?????? Komolyan elhiszi valaki, hogy ezen nem minimum 100 milliós nyeresége volt valakinek? Ennyi pénzt el sem lehet költeni, csak csalással. És mindezek tetejébe ezt az értelmetlen, semmitmondó, szürke logót sikerült összehozni?

Mégis mi akar ez lenni? Egy nyíl? Egy jobbra mutató nyíl? Egy grafikon, ami előbb stagnál, majd hirtelen növekedésnek indul, majd ismét lezuhan? Egy elb…ott zebra? Vagy egy hanyatt dőlt egyes?

Miért éppen szürke és zöld? „Mert ez a magyar föld”-re rímel, vagy miért? Nagyon, de nagyon szeretnék bepillantást nyerni a kreatív csapat magyarázó dokumentumaiba, ahol nyilván 10 oldalas ódákat zengtek az új logó értelméről és hogy miket kellene benne látni, érezni, pedig egy szóban is meg lehet mondani: Semmit…ez egy szar, merjük már kimondani.

A szeméthez való jog

Kellemes tavaszi nap.
A család az állatkertet veszi célba.
Mint gondos anya egy fémvázas hátizsákra elegendő elemózsiával szerelkezem fel, hiszen a két gyerek eltérő kajákat szeret nassolni, eltérő időkben. Már az odavezető úton sikerült egy banánhéjjal és egy tejszeletes papírral gazdagítani az autó hulladék készletét.

Parkolás után, felnyaláboltam a szemetet, hogy mint környezettudatos ember azt egy kukához szállítsam. Ám a VKB, vagyis a Városligeti Kukavédő Banda lecsapott rám. Az első szemetest Mr. Fagyiárus védte körömszakadtáig! Közeledtemre, jól összeszorította a farpofáit, kidüllesztette a szemét és közölte, hogy Ez AZ Ő KUKÁJA, oda be ne merjek dobni semmit sem. Be kell vallanom férfiasan, hogy a vérbő kuka védekezésre kissé be is rosáltam, de aztán összeszedve minden bátorságomat megkérdeztem, akkor hova dobjam. A válasz olyan pofátlan volt, mint amilyen egyszerű, de legalább semmi támpontot sem adott: Ide Ne!

Ok, lesz még itt más kuka is-gondoltam. Áhá, meg is van!-csillant fel a szemem és elindultam egy pár méterrel arrébb tátongó szemeteshez. Ekkor azonban a kuka mellett álló bódéból egy felbőszült hölgy, Ms. Kolbászos tört elő egy seprűvel és egy elnyűtt baboskendővel felszerelkezve. A kitörése olyan váratlan volt, hogy ha lehet ettől még inkább összetojtam magam. A seprűjével hadonászva azt ordította, hogy oda se merészeljek semmit se dobni, mert az is saját kuka. Na, itt már elpattant egy húr az agyamba és visszaüvöltettem, hogy akkor mondják már meg, hogy hova lehet kidobni azt egy nyamvadt banánhéjat és csokipapírt. Segítőkészen annyit vágott a VKB a fejemhez, hogy valahova máshova, mert ezekért a kukáért ők fizetnek. Na, a jó k...va anyjukat! Hát, fogok én a Városligetben órákig rohangálni, hogy találjak egy árva kukát, amelyik végre nem tartozik egyik nyamvadt árushoz sem, miközben a két gyerek ott vár az autóban, hogy végre bemehessünk az állatkertbe? Kizárt!

Felkészülve a halálomra, odaléptem Ms Kolbászos szemeteséhez és izomból becsűrtem a szemetemet, jó hangosan megjegyezve, hogy Na, ebből nekem elegem van, mivel szemmel láthatólag 200 méteres távon csak Saját kukák vannak kihelyezve.

Na, ezek hárman meg - mert Mr. Fagyiárus időközben erősítést kapott Mrs Lufitól- erősen gesztikukálva üvöltötték utánam, hogy Milyen emberek vannak? Ide hordják a szemetüket...mintha kb a lomtalanításból megmaradt penészes és rohadó Lehel hűtőmet próbáltam volna egy kukába beletuszkolni. Hát, nagy cucc lett volna azt mondani, hogy Asszonyom, ezek a bolti fogyasztáshoz tartozó kukák, ott azonban kidobhatja a szemetét...De nem. Segítőkézség az nuku. Baboskendős seprú az bezzeg van!

Nem szabad sírni!

Tegnap láttam egy filmet a Duna tv-n. Három párt mutattak benne, akik minden elkövettek azért, hogy gyermekük legyen. Az ő kálváriájukat dolgozta fel a film, ami a maga egyszerűségében elkapcsolhatatlan volt. A film utolsó 5 percében azonban olyan végtelen emberi ostobasággal találkoztam, amiről írnom kell.
A három család mindegyike kikötött a mesterséges beültetéses módszernél. Az egyik nő több évnyi hiábavaló próbálkozás és többszöri sikertelen beültetés után végre azzal a jó hírrel szembesülhetett, hogy talán végre teherbe esett. A nő fekszik felkötött lábakkal a nőgyógyász dokival szemben, aki már a következő eseten tanakodik. A nő a boldogságtól sírva fakad és csak azt hajtogatja, hogy Köszönöm doktor úr, köszönöm doktor úr, meg azt, a hasát simogatva, hogy Nagyon jó helyen lesztek. A végtelenül sivár és kopár szobában csak a zöld műtős ruhába bújt szakemberek adnak némi színt. Mondanom sem kell, az sem túl szívderítő. Az egyetlen emberi megmozdulás a nő kirohanása és a könnyeivel való küszködése. Szóval 4 évnyi tömény kudarc után, amikor is kipróbált már mindent, a különleges étrendeket, az önmegtartóztatást, a számolgatásos módszert, az injekciókat, a kuruzslókat végre terhes. Érthető, hogy a boldogságtól és megkönnyebbüléstől elsírja magát. A második Köszönöm doktor úr után odafordul hozzá egy műtősnő és azt mondja: Na, ne tessék sírni, nem tesz jót babának!
Na, így kell tankönyvszerűen elrontani egy boldog pillanatot Hogy mondhat valaki ilyet egy olyan nőnek,aki négy éven át mindent elkövetett, hogy teherbe essen? Akinek semmi más nem jár az eszében, csak az hogy nehogy ezúttal ismét valamit rosszul csináljon és elvetéljenek és aki hisz a gondolat teremtő és pusztító erejében? Sicher, ami sicher az ápoló még hozzá teszi: Nem szabad sírni, az csak árt. A hölgy erre: Csak a boldogságtól sírok. Válasz: Azt sem szabad, csak mosolyogni!
MI VAN MÁR MEGINT?????Kötelező 9 hónapig vigyort ragasztanom a képemre és megtagadnom a negatív érzéseket, mert terhes vagyok? Egy sírós romantikus film ezek szerint kifejezetten vetélő gépnek számít? Remek! Szabadalmazzuk az új antibaby módszert! ….Barom arcú ápoló.