2011. június 29., szerda

Kilóg a bennfentes lólába


Szerintetek mi kell egy hírhez?

Sztori?
Áhhh, ne legyetek már naivak!
Elég ha csupán találgattok vagy feltételeztek valamit…bármit...akármit egy adott illetőről. A bulvár lapok ebben igen jók, de ezúttal engem is megleptek, hogy miből képesek állítólagos hírt generálni. A fenti cikk a legfrissebb HOT! magazinban található és mindössze egy dolog hiányzik belőle. Az alany!! Fingod nincs kiről szólnak a hírek. Ez mondjuk vicces dolog is lenne, ha mondjuk egy heti kvízjátékról beszélnénk, de nem…ebből totálisan, végérvényesen, egy életre szólóan hiányoznak az alanyok!

Nem viccelek! A hír az, hogy valaki állítólag homokos, hogy egy másik valaki valahol csúnyán berúgott, hogy egy harmadik valaki gyűjt valamit, amit a párja valószínűleg nem tolerál majd sokáig és így tovább és így tovább. Azt hiszem ez a szennylap írás legalja. A pöce feneke, amikor már azt se írják le, hogy kiről, hogy hol és hogy mikor történt bármi is. És ez a Bennfentes rovat! Hát, ha anno a Mély torok álnéven futó bennfentes informátor mindössze ilyen infókat szivárogtatott volna ki, akkor a világ kevesebb lenne most egy Watergate üggyel és Nixon még mindig fürdene az elismerésekben. Ez nem bennfentesség, ez egy nagy büdös semmi. Egy gigászi lópikula! Még hogy „a sztárvilág pletykái a legbiztosabb forrásból”!!! Na, hát ennyi erővel fizessenek nekem ezért a rovatáért, mert én is bennfentes vagyok! Tudom például azt, hogy egy sorozatszínész tegnap egy kolléganőjével ivott. Most padlót fogtál mi? Hát, hiába, az én csodás életem már csak ilyen. Lépten-nyomon szembejönnek a sztárvilág legérdekesebb hírei. Ah, kissé fáraszt is már, hogy ilyen tájékozott vagyok!:-)

2011. június 28., kedd

Felkavaródtam


És én még azt hittem, hogy nincs új a nap alatt!

Erre tessék! Itt az újabb „Miatoszvan?” pofon a képembe!

Vannak híres-hírhedt marketing bakik, melyek szakmán belül többé-kevésbé ismertek. Ilyen példának okáért az, hogy a Persil az arab országokban kitette a jól bevált óriásplakátját, melynek bal oldalán egy mocskos ruha volt, középen a mosópor képe, jobb oldalon pedig a tiszta ruha. Tiszta sor, mondhatnánk, nem? Mocskos a ruhád, Persilt veszel, kimosod és tiszta lesz. De mi van ha nevezetesen a te kultúrádban jobbról-balra olvasnak. Na, akkor máris más a leányzó fekvése. Dollár ezrekért fizetett marketingesek és egy kisebb állam költségvetésébe kerülő felmérések csak a lényeget nem jegyezték fel, miszerint vannak helyi sajátosságok, melyekre illik odafigyelni ha nem akarsz piaci részesedést veszíteni.

De van még ilyen példa. A Coca-Cola például valamely latin országban azzal követett el hibát, hogy piacra dobta a 2 literes palackját, aztán csodálkozott, hogy az az istennek sem fogy. Naná, mikor az adott országban általában csak kisméretű hűtők voltak a háztartásokban, így a 2 literes üveg egyszerűen nem fért be.

Ha lehetne marketinges arany málna díjakat kiosztani, hát ezek tuti befutók lennének. De a képen látható pazar reklámfogás is kategória győztes lehetne.

Kezdjük ott, hogy egy pucsító gyereket, akinek a pelenkája szemmel láthatóan már egy ideje megért a cserére nem feltétlenül kellene bárminemű étel reklámozására használni. Folytassuk azzal, hogy a felkavaró szó szintén nem 100%-ig pozitív. Az értelmező kéziszótár nem is fogalmazhatna jobban a „felkavar” szóra: „Erősen megkavar, hogy ami alul van felülre, ami felül van alulra kerüljön.” A bébi popóval pedig egyértelművé válik, hogy ami lenn van és feljön, az nem az a dolog, amit akár epres ízesítéssel a gyerekem szájába szeretnék tenni, még akkor sem ha az nevezetesen 11 vitamint tartalmaz…bár ki tudja, ízlések és pofonok…Medveczky Ilona is a saját pisijébe áztatja a kezét, mert az állítólag jót tesz a bőrnek…én inkább krémezem…

2011. június 23., csütörtök

Felmérés a dolgozókról


A femina.hu egyik cikke szerint „Egy felmérés szerint a dolgozók munkaidejük 70-80%-át fordítják feladataik elvégzésére, a maradék időt pedig nem hivatalos csetelésre, internetes szörfölésre, játékra, lógásra használják. Az, hogy a lecsípett lustálkodóidő mennyi kárt vagy lemaradást okoz a cégnek, változó lehet, mindenesetre néhány éves USA-beli adatok szerint a minimum egyórás webes bóklászás átlagosan évi ötezer dollár veszteséget okoz a munkaadónak. A bizalmatlan munkáltatók ilyen számok láttán - ha ezek nem hazai, és csupán becsült adatok is - hipergyorsan igyekeznek itthon is a gyakorlatba ültetni a külföldön már sikerrel alkalmazott megfigyelő módszerek valamelyikét.”

Ezzel a felmérési adattal már jómagam is szembesültem egyik korábbi munkahelyemen, ahol a főnök úr ezzel igyekezett alátámasztani azt a korszakalkotó ötletét, hogy az irodai telefonszámla 20%-t kiszámlázná az alkalmazottakra, mert egy másik nagy sikerű felmérés azt is kimondta, hogy a munkahelyi telefonok közel 20% magánjellegű telefonbeszélgetés.

Na,most teszem fel tisztelettel a kérdést. ÉS?

Amennyiben a feladatomat maradéktalanul elvégzem, a határidőket tartom addig miért nem képes a drága főnök úr letojni, hogy mivel is töltődöm fel egy munkanapom? Arról miért nem készül felmérés, hogy mennyi pozitívumot ad hozzá a munkahelyi léthez és sikerhez az a 20% privát beszélgetés, illetve az 20-30% szabad internetezés? Annyira elképzelhetetlen, hogy a napi hírekkel - melyekkel amúgy valamilyen szinten mindenkinek tisztában kell/illik lenni - csak így juthatunk hozzá? Hogy mondjuk egy marketinges egy csomó ötletet merít más cégek honlapjáról, hírekből, a youtube-ról, vagy csak szimpla szörfölgetésből?

Hogy fordulna fel az a cég, amelyik nem veszi figyelembe, hogy nem rabszolgákat alkalmazott zéró magánélettel.

Beszarás módon van olyan, hogy a gyerek napközben lázasodik be és csak akkor tud anyuka nyugodtan dolgozni, ha napközben felhívja a nagyit a gyerek felöl érdeklődni. Olyan is van, hogy egyedülállóként más cégek munkaidejéhez alkalmazkodva kell intézkedjek, teszem azt felhívni a szőnyegtisztítót, hogy másnap mikor jöjjön ki. És olyan is akad, hogy egy kerge újszülött ’neadjisten’ 8-17h óra között látja meg a napvilágot és neked azonnal gratuláló SMS-t kell küldened.

Miért baj ha néha a melón kívül, napközben szükség van valamire, ami kikapcsol egy rövid időre, ha ez nem megy a munkád javára? Miért akarnak gépiesíteni bennünket, alkalmazottakat? Nem azt mondom, hogy engedélyezzük a „szopó álarc” nevezetű oldal látogatását, csak azt, hogy miért kell mindennek a haszonról szólnia? Mintha az emberség kezdene kiveszni a munkáltatókból.

Szóval tessék helyrebillenteni a dolgokat és felmérést készíteni arról, hogy az említett 20-30%-nyi szabadfoglalkozás mennyi pluszt tesz hozzá az átlagmunkához, illetve hogy ha ezt elveszik, mennyi negatívum várható!!

2011. június 21., kedd

A robbanó Traubi


Ó, pet palack, mért vagy te pet palack?
Mi végre születtél a földre? Hogy drága nedűinket hordozható s tárolható formává alakítsd? Hogy rád nézve izibe tudjuk mi édes lé csorog a testedbe zárva? Pázár! Már-már gigántikusan pázár!

Vajon a pet palackok gyártói elgondolkodtok-e már azon, hogy valójában mit is várunk el tőlük? A környezetvédelmet biztos nem, de ezen szomorú tényen már felháborodni sincs erőm. Az azonban elvárható lenne, hogy egy elfektetett 2l-es palack a fekvés puszta tényétől ne robbanjon szét, ugye?

Na most vagy a spájzunk aurájával van a baj, vagy komoly anyaghiánnyal küzdenek manapság a Traubisodák, mert az elmúlt 2 napban kettő robbant fel a képen látható módon, alulról.

És még a kólára mondják, hogy szétmarja a fogat, mi? Bruhahahaaaa.-)

A fehér szőlő ereje visszavágott! Egyelőre 2:0 az ő javára de nem adom fel!

2011. június 17., péntek

Carroten reklám, Gombos Edina ajánlásával


Egy egész oldalas hirdetést fedeztem fel (igen nehéz volt) az Éva magazinban a Carroten nevezetű naptejről, amit "Gombos Edina ajánlásával" felirattal igyekeznek még népszerűbbé tenni. Mondjuk a nulláról el kell indulni valamerre.

Gombos Edina ajánlásával! Hát, ez jó! Sőt! Nyilván nekem a legjobb csak még nem tudok róla. Mert ugye mit nekem orvosok, szakértők, bőrgyógyászok, ha itt lehet Gombos Edina, aki szemmel láthatóan többet tud a napról, mint bárki más, hisz a férje kubai, vagyis biztos több nappal találkozott, mint én. Tapasztalatait biztos megosztotta a nejével, aki így hiteles naptej arc lehetett...Vaaagy rosszul látom ezt a kérdéskört? Hát, ti mi mással tudjátok magyarázni ezt a remek kapcsolatot?

Óh anyám, de ha csak ez lenne a baj a hirdetéssel! Az senkinek sem tűnt fel, hogy a terméken a feliratok csak görögül és angolul vannak feltüntetve...Könyörgöm, a photoshop korában ekkora bakit!

Ahhoz már egészen hozzászoktam, hogy a szlovákokkal vesznek minket egy kalap alá...de a görögökkel?! Hát, mi közünk nekünk a görögökhöz? Hogy árulnak nálunk mousakát? Hogy én erre nem gondoltam korábban? De akkor miért nem a Görög Lacit kérték fel mondjuk reklámarcnak? Miért Edinát, aki kedves, helyes, de egy naptejhez annyi köze van, mint Steven Seagalnak az arcjátékhoz!

Hja, és az sem tűnt fel senkinek, hogy Edina kislányának kezében egy teljesen más formájú és színű naptej van, mint amit hirdetnek? Zeusz meg forgolódik a sírjában!

2011. június 16., csütörtök

Sorszámadagoló


Az ember fia néha elgondolkodik a világ rendjén.
Hogy mi, mi végre született.
Töpreng és igyekszik a dolgokat a helyes mederbe terelni.
Aztán egy kurva nagy szikla útját állja.

A XXI. század a könnyebbségek és hülyeségek kora. Ez mára már tény. Emberek tízezrei munkálkodnak azon, hogy más emberek mindenapjait könnyebbé, elviselhetőbbé és gördülékenyebbé tegyék. Aztán beüt a krach és a fogaskerekek közé egy sorszámadagoló kerül. Lássuk csak, ki, mit gondol egy sorszámadagolóról? Mi végre teremtődhetett ez a készülék? Tán arra, hogy az ügyüket intézni kívánó halandók egy szimpla képernyő érintéssel kaphassanak egy sorszámot és az ügyfélszolgálati iroda labirintusszerű berkeiben találják magukat? HáHá…Náív gondolat kedveskéim!

A halálom az az ügyfélszolgálati iroda, ahol a sorszámos gép mellett áll egy külön erre a célra betanított munkás és nyom helyettem….mert normál iskolai végzettséggel bíró ember ezt a nemes szerkezetet már nem is képes kezelni. Sőt! Az ELMÜ-nél már meg se próbálhatja, mert egy kiragasztott A/4es papír hirdeti fennen, hogy a készülékhez csak szakavatott dolgozó nyúlhat, betérő ügyfél nem.

Na, most akkor mi a fenének teszik ki? Pláne úgy, hogy mint a híres Mátyás király mesékben, működik is meg nem is. Tán egyszerűbb lenne egy kockás papírtömbbe írni a sorszámokat és az alapján behívni a népeket.

Vagy jobbat mondok. Mi lenne ha az adagoló menürendszerét egy laikus számára is érthetővé tennék és akkor akár ne m csak csipketerítő és futópletyka tárolására lenne alkalmas!

2011. június 8., szerda

Kolosi Péter és az ő igen tisztelt értékei


Még május 18-án jelent meg egy amúgy teljesen komoly cikk a hvg.hu/velemeny/ rovatban Kolosi Péterrel, aki képes volt ezt a mondatot minden komolyabb röhögő görcs nélkül elmondani: „Alekosz showja értéket is közvetít”



Bár a cím maga azt sugallta nekem, hogy a csatorna végre képes az önkritikára és kissé ironikus hangnemben majd most jól elmondja a magáról alkotott világképét, de ismét csalódnom kellett.

Idéznék az interjúból: „a legnagyobb csatornáknak az a dolguk, hogy a lehető legtöbb nézőt érjék el, ennek megfelelően alakítják a műsorpolitikájukat is.”

Na schön…ezt el is hiszem, bár azért lenne erről egy teóriám. Ha minden csatorna ragaszkodna a valódi minőséghez és az arányában jóval kevesebb agyevő bogárhoz hasonlatos működésű műsorokhoz, akkor nem indult volna el az a tendencia, miszerint a nagy csatornák csak butító műsorokkal képesek megtartani a nézőket. Sajnos abban nagy igazság van, hogy az ember a könnyebb ellenállás felé mozdul el, így sok esetben tényleg a bamba nézéssel párosítható műsorokat részesítik előnyben. De ha közmegegyezés lenne a csatornák között a minőségi szórakoztatást illetőleg, akkor igenis lehetne alakítani mind az igényeket, mind a közvéleményt. De ez csak egy utópia.
Így maradnak a zéró intelligenciájú műsorok, amiket el kell adni. Ok. Adják el, de nem lehetne ezt felemelt fejjel tenni, hazugságok nélkül? Miért kell azzal ámítani a tisztelt nagyérdeműt, hogy ezek értéket közvetítenek?

Kolosi úr így érvelt: „Rengeteg olyan néző van, aki csak az olyan, sokszor lenézett szórakoztató műsorokat nézi, mint például a ValóVilág. Őket az ilyen műsorokon keresztül lehet elérni, ezeken keresztül viszont értékes és tartalmas üzeneteket is el lehet juttatni nekik. A VV4-ben például volt dohányzás elleni kampány, alkoholmentes hét, műveltségi hét, felhívtuk a figyelmet a hátrányos helyzetű kistérségekben élő családokra (még 177 millió forintot is gyűjtöttünk nekik). De én szintén a tartalmas, fontos üzenetek közé sorolnám azt is, amikor egy játékost éppen az agresszív viselkedése miatt zártunk ki a játékból. Ez mind olyan téma, amelyre egyébként, ha stúdióbeszélgetésben, dokumentumfilmben vagy riportban kerülne szóba, nagyon sok néző egyáltalán nem figyelne. Így viszont eljutott hozzá az üzenet.”

Na, most kérdem én, igen nagy tisztelettel. Valóban eljutott hozzá az üzenet? Komolyan elhiszi egy médiaszakember, hogy azzal, hogy egy mérhetetlen médiazajban egyszer kizártak egy játékost az agresszivitása miatt (megjegyzem, narancsokat dobált) azzal már az erőszak ellen kampányolt? Meg volt műveltségi hét? Tényleg? És miért nem zárták ki az ott alul teljesítőket, mert az lett volna igazán a hír. A hülye VV Szandikahttp://www.blogger.com/img/blank.gif vagy akárki kénytelen volt elhagyni a villát, mert IQ-ja nem érte el a példának állítottak számára felállított és elvárható minimális szintet? Azzal, hogy zéróagyú embereket tolunk az emberek arcába azt mutatva, hogy lehetsz te sikeres és gazdag, csak mű mell, busa száj és egy nyelves csók kell az amúgy parazita testű Alekosznak, az milyen értéket közvetít Kolosi úr?

Elismerem, hogy vannak komoly és fontos műsorok az RTL palettáján. Valamilyen szinten ilyen a Híradó, a Csillag születik, a Házon Kívül, sőt még a Fábry is. De az Alekosz, a Győzike és a VV műsorok NEM, NEM ÉS NEM tartoznak ide és kifejezetten sértőnek érzem, hogy be akarja magyarázni nekem bárki is, hogy azok lennének. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a kürtős kalács fogyókúrás étel, mert több a luk benne, mint a tészta. Nem az. Szeretnénk azt hinni és jó szájízzel fogyasztani, de az attól még árt!

2011. június 3., péntek

Vízfejű ELMÜ


Adott egy nyaraló valahol a fővárostól kb 200km-re.
Az ELMÜ a bejelentett lakcímre rendszeresen küldte a számlákat, amik sajnos elfelejtődtek kifizetődni, ezért az ELMÜ -teljesen jogosan- kikapcsolta az áramot a nyaralóban.

Eddig minden szép és tiszta.
A nyaraló tulaja úgy döntött, hogy kifizeti a hátralékot (4.000Ft) és persze a visszakapcsolási díjat (8.000Ft), hogy ezzel végre pontot tegyen a sötét éjszakák sorára. Háhá, de nem addig a’! Azt hitted, hogy ez csak úgy megy? Hát, hun élsz te édes egy fiam? Még hogy csak úgy befizetni! Mintha nyugaton élnénk, mi? Nem, nem kisapám, ez a mi kis sárfészkünkben nem így megy ám!

A 4000 és a 8000 ft ugyanis két különböző bankszámlára kell befolyjon, amit nem adnak ki. Miért nem? Na, ezt ők sem tudják megmondani, de ne akarjunk már mindent! Személyesen kell bemenni egy ügyfélszolgálati irodába és ott kell rendezni a tartozást. OK. Nagy levegő. Leküzdjük a szoci korszak maróan savas ízét a szánkban és igyekszünk jókedvvel a feladat elébe nézni. De itt újabb keleti reality vár ránk. Olyan irodát, ahol ezt az ügyet rendezni lehet csak és kizárólag Budapesten lehet találni!!!!!!!

Fáin? Az kisapám, fáin!