Spa party gyerekeknek

Hogy mit szeretek a spa-ban? Hogy ott elvonulhatok a világ elöl. Hogy egy kicsit magam lehetek, a saját gondolataimmal, terveimmel és álmaimmal. Hogy megfeledkezhetek az olykor vesződségekkel teli hétköznapokról, ahol néha kifogy az anyai és házastársi türelem és telítődik a puttony a melótól, a szomszédoktól és sarki fűszerestől. Eldőlök a gőzben, a vízben vagy a masszírozó kezek alatt és csak én létezek. Felfrissülök és megújult erővel vetem bele magam ismét az életbe. Nem hinném, hogy ezzel a gondolatmenettel egyedül állnék az univerzumban. A spa az összes kiegészítő szolgáltatásával együtt arra hivatott, hogy ha nő vagy, még inkább annak érezd magad.

Azonban átgyúrt testem, felújított körmeim, megszépített frizurám most csak remek kelléke a frissen kiszedett szemöldöknek, mely kérdőn húzódik fel, mikor azt hallom, hogy Amerikában a hat-hét éves kiscsajok körében dúl a szülinapi spa party őrület.
Mi a tosz van???!!! És ismét kérdem MI A TOSZ VAN???!!! Hát, miért kell ezeknek a szaros hat éves kislányoknak kiteljesíteni a nőiességüket, amikor még mellük sincsen? Majd ha szőr nő a lábuk között és legalább egyszer átestek egy szerelmi válságon, majd akkor elgondolkodok azon, hogy szükségük van-erre? Festett köröm, arc- és testmasszázs, új frizura, pedikűr...Tényleg ezzel lehet emlékezetessé tenni egy szülinapot 6 évesen? Miért kell siettetni a felnőtté válást? De ami ennél is jobban felbőszít az az, ahogy ezek a gyerekek kezelik az őket kiszolgáló személyzetet. Mert hat évesen azt már ők is tudják, hogy ezekért a szolgáltatásokért anyuci és apuci fizet és Ők a nap királylányai, akiknek mindent szabad. Milyen közegben nőnek fel ezek a gyerekek, hogy ez egyáltalán komoly vágyként fogalmazódik meg bennük? Nagylánynak akarják magukat érezni? Ok. Majd ha találkozok egy olyan hatévessel, aki vissza tudja magát fogni egy hétig a nyilvános orrtúrástól, fenékvakarástól és hisztől ha a kedvenc meséjét idő előtt kikapcsolom, akkor beszélhetünk körömfestésről...a kisujj esetében.

Védőnők a mérlegen

Új védőnönk van.
Az előző egy jobb fizető állás reményében távozott. Az élet ilyen. Ez ellen nincs mit tenni, nem is hibáztatom érte, sőt. Drukkolok, hogy megtalálja álmai állását, mert ő aztán megérdemli. A baj csak ott van, hogy ki is jött helyette. Akinek nincs gyermeke annak el kell mondanom, hogy egy védőnő elég rendszeresen látogatja egy ideig a kis családot. A gyermek egy éves koráig gyakorlatilag havonta találkozunk és utána is még 5 évig tartani kell vele kapcsolatot. Jelenti, ha nem oltatom a csemetém, vagy ha testi/lelki bántalmazás nyomait vélné felfedezni, meg ilyenek. Van létjogosultsága a munkának és én az első védőnőt igen szerettem is. Hamarabb hívtam őt ha gyerekkel kapcsolatban kérdésem volt, mint a dokinkat. Biztonságot adott a tudat, hogy volt. Na, most kaptunk helyette egy két lábon járó szerencsétlenséget. A leányzó már ránézésre is megérdemli, hogy letaszítsák a Taigetoszról, mert 100 méterről is érezni róla a "bocsánat, hogy élek és összeakadtunk" illatot.

Rendszeresen összekeveri a gyerekek nevét és nemét(!) és hasznos tanáccsal még egyszer nem tudott szolgálni. Gyereke nincs. A nagyobbik baj azonban az, hogy nem is lesz és ez érződik minden mozdulatán. Ahogy megfogja a gyereket...illetve nem fogja meg, mert szemmel láthatólag fél, hogy elejti. Ő tipikusan az az ember, akit ha nem lenne kötelező, nem engednék a gyerekeim közelébe. És itt a baj. Miért nem választhatom meg a védőnőmet? A törvény miatt kénytelen vagyok a lakásomba engedni egy olyan embert, akin jobb esetben az utcán keresztülnézek, rosszabb esetben kikerülöm ha látom. Mirt kell megbíznom egy tapasztalatlan, hozzá nem értő alakban, csak azért, mert a törvény kirendeli...mint egy bűnözőnek,akinek felügyelőtisztet rendelnek ki....és titkon utálom a rendszert azért is, hogy egy olyan védőnőnek, mint B.Szabina el kell menjen egy szaros gyógyszergyárba mert ott megfizetik a megfizethetetlent, azt hogy szimpatikus, rátermett, lelkes és tapasztalt.

Na, köszönöm szépen!

Kapuzárási szerelem

Hát, mikor jön el az az idő, amikor a 60-hoz közelítő pasik és nők végre elfogadják a tényt, hogy a náluk 20-25 évvel fiatalabbak nem szerelemből vannak velük. Ott valami van a háttérben. Lehet az pénz, egzisztencia, vagy csak szimplán apa/anyakomplexus, de NEM szerelem. Ok. 1000-ből egyszer előfordulhat, és persze mindenki azt hiszi, hogy Ő az az egy. De nem. Az az Egy egy ismeretlen földrész ismeretlenjével él együtt immár ismeretlen ideje! Tessék ezt elfogadni!

Igen jókat vidulok a hervadófélben lévő urakon és hölgyeken, akik még virágozni akarnak egy utolsót és óriás barmot csinálnak magukból. Ez a Komár is hülye, merjük már kimondani. De tudnám még sorolni a lélekben még ficánka, valóságban meg trotty férfiakat és nőket, akik pár évig még magukkal is képesek elhitetni, hogy rajtuk nem fog az idő.

Mari Zsuzsi. Meg a Karda Bea! Anyuskám!
Miniszoknyát a nagyanyámra!....Istenkém. Lehet, hogy a valós kort letagadni is egyfajta betegség, mint az anorexia? Belenézek a tükörbe és nem a valóságot látom? Persze a valóság olykor szomorú dolog, de tényleg ennyivel jobb buborékban élni? És ha kipukkad? Reménykedek, hogy belezuhanok egy másikba?

Skycourt plakát

A Skycourt Élménytermiál megnyitóját hirdető óriásplak ton figyelmes lettem egy számomra fura kifejezésre: Celeb fellépők.

Csak én érzem úgy, hogy ezen meg kell akadjon a szem?
Valahogy az én elképzeléseim szerint -amin persze lehet vitatkozni- vannak hírességek és celebek. Hírességek azon egyedek, akik régóta ismertek és elismertek, valamint már bizonyították tehetségüket az élet egy adott területén. Celeb ellenben bárki, aki pár percig a rivaldafényben sütkérezik, mert a szennylapok írnak róla, de teljesítményük mögött nem húzódik meg hosszútávon semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy többet káromkodnak, vetkőznek vagy verekednek, mint a nagy átlag.

Csak a példa kedvéért! A szememben BB Évi celeb, míg Kovács Kati híresség. Utasi Árpi celeb, Vágó István híresség. Csúnyán fogalmazva minden B kategóriás híresség átcsap celebnek.

A celeb szó idehaza bír némi pejoratív tartalommal, és épp ezért engem az élményterminál megnyitója máris taszít, mert élőben semmiképpen nem akarok találkozni ilyen alakokkal. A Nők Lapja meghatározása szerint vannak formás celebek, vagyis aktuális cicababák,mint például Kelemen Anna, lefutott celebek, mint Zalatnay, bohóc celebek, mint Kiszel, hirtelen celebek, mint Galambos Dorina és oldalborda celebek, mint Sarka Kata. No, nézd csak! Ezek szerint nem vagyok egyedül azzal az állításommal, hogy a celeb szó nem éppen a minőségi sztárokat takarja.

A kérdés, hogy valóban kiket is hirdet a plakát?

Cini Minis reklám

"Itt az új strawberry-epres ízű Cini Minis"

Ahhoz már hozzászoktam, hogy temérdek termék nevét nem fordítják le magyarra. Értem én. Olcsóbb így a gyártás, a reklám stb. Értem én, csak nem szeretem. Mert én az európia úniót is csak addig komázom, amíg magyarul beszélhetek.

Nincs kifogásom az ellen ha a gyerekműsorok okítani akarnak. Sőt. De jobb szeretem, ha mindezt úgy teszik, hogy közben nem nézik hülyének a szülőket. Mert mondhatja nekem a Nestlé, hogy ő csak angolra akarja tanítani a csemetémet, de ezt max csak akkor hinném el, ha egy amis közösségben töltöttem volna életem 99%-t.

Megkérdezhetem, hogy milyen íz a strawberry-epres? He? Na, milyen? Ha ilyen létezik, akik nyilván van purple-lila szín és trouser-nadrág is, valamint biztos létezik happy-vidám kedv is! De ha mindez létezik, akkor miért nem alkotjuk meg az egységes mangol nyelvet, az angol-magyar nyelv egyfajta idióta egyvelegét?

Szóval, ismét le a kalappal a szimpatikus multis gondolkodásmód előtt. Ja, bocs, Le-down a-the kalappal-hat!