WestBalkán…a történtek kiben nem indítottak el valamit? Bennem a düh után egy ötlet fogalmazódott meg. Mert hát, anno én is jártam persze diszkóba! Persze! Mármint, ha azt a 3-4 alkalmat járásnak lehet nevezni, de hát nem tehetek róla, nálam ennyit ért a dolog. Mert persze jó volt ideig-óráig heringként táncolni, hisz így soha nem derült fény arra, amit nem tudok De ennek ellenére megvolt a maga bája a helynek. Sok ismeretlen arc, drága italok és mocskos pletykákkal teli klotyók.
De amit igazán szerettem régen, az a házibuli volt. No persze csak akkor ha másnál volt, mert akkor nem nekem kellett a pirosarany pettyes szendvicseket gyártani. A helyzet azonban az, hogy mindegy kinél volt, a házibuliknak, a személyes tárgyakkal teli lakásokban valahogy megvolt a maga feelingje. Szerintem inkább ezt a szórakozási formát kellene népszerűsíteni, semmint a diszkózást. Ezen felbuzdulva van egy eladó, vagy ellopható ötletem!
Miért nem vesz valaki egy lakást és rendezi be úgy, mintha ott is akarna élni? Fotók, képek, vázák stb., de a szekrényekbe már nem kerülne ruha. A lényeg, hogy legyen egy lakás, ami úgy is néz ki, mint egy olyan lakás, ahol élnek, ám mégsem teszik azt, mert az „csak” egy bulizóna. A helyet ki lehetne adni de szigorúan csak házibulikra. A kaját, a zenét a bérlő hozza. Amit vállal az az, hogy buli végén-akárcsak a saját lakása esetében tenné- kitakarít és persze hogy teljes anyagi felelősséggel bír a hely iránt. Azt hiszem ha valaki egy ilyet aláír, akkor kérni sem kell, hogy felelősséggel hívjon meg embereket és vadidegeneket csak akkor engedjen be, ha az ismerőshöz tartozik. Szóval „csak” egy lakás kell, meg pár elnéző szomszéd
