Facebook csömör

Már semmit nem vehetek anélkül, hogy azzal ne a facebookra jussak ki?

Ma egy felfújható medencét tettem virtuális kosárba, majd a webáruház boldogan kérte, hogy osszam meg ismerőseimmel, hogy mit vettem!
MINEK? KI A TOSZT ÉRDEKEL, HOGY MIRE KÖLTÖM A PÉNZEM?

Most persze csapdába kerültem, mert jelenleg épp arról beszélek, amire ösztökélni akart az oldal, de ezen akkor is kiakadtam.

Azt már kezdem megszokni, hogy a TV-ben, rádióban, de lassan már az óriásplakátokon is arra szólítanak fel, hogy Lájkoljkak, hogy egy teljes kommunikációs stratégia lemehet a facebookon, és hogy a lassan a word helyesírás ellenőrző programja is elfogadja azt a szót, hogy lájk, de hogy már azt is meg kellene osszam, hogy milyen szükségleteimet elégítem ki a neten, azért az már nevetséges!

Szinte várom már azt a napot, amikor a facebookon olyan bejegyzések fognak menetrendszerűen napvilágot látni, hogy ma két pesti kenyér és 15dkg sonka cserélt gazdát a sarki CBA-n XY jóvoltából! Nem erre mondják, hogy "tú máccs informésön"?

Lustasághoz való jog

A hétvégén kiruccant a család. Kellemes idő, szabadtéri, ingyenes rendezvény és egy jó olaszban elköltött ebéd.
Mi kell még a boldogsághoz?

Az egész nap úgy volt jó, ahogy volt. Még az a kis idétlenség sem csorbított rajta, amit most megosztok veletek, de az esetet még is le kell írjam.
Le bizony, mert egy általános magyar szemléletet tükröz.

A Vapiano-ban költöttük el az amúgy fenséges ebédünket. A hely atmoszférája több, mint kellemes, az étel csúcs, a felszolgálók és szakácsok nagyon helyesek.

Ebéd után hogy hogy nem, mind a két lurkót tisztába kellett tegyem, így hát elindultam megkeresni a mosdót, vagy pelenkázót. Az olasz gyerek centrikusság most sem hagyott cserben, volt pelenkázó, igaz csak a kerekesszékeseknek fenntartott mosdóban, de azért ez is fantasztikus. Szoptatni mondjuk nem szívesen szoptatnék egy klotyón, hisz ha már tizenévesen leszoktam arról, hogy a szendvicsemet trónolás közben fogyasszam el, akkor a gyerkőcömnek sem terítenék a wc deszkán…még ha csak átvitt értelemben is. De Magyarországon élünk, így örüljünk azoknak a helyeknek, ahol legalább a pelenkázóra gondoltak.

A helyiség azonban zárva volt. Mivel nem tudtam, hogy a helyiség általában zárva van vagy csak van benn valaki, így a közeledő felszolgáló hölgyet kérdeztem meg, be lehet-e menni pelenkázni. A válasz elsőre teljesen normálisnak tűnt. Csak pár óra múlva esett le, hogy mennyire suta volt. A válasz ugyanis az volt, hogy „Máris hozom a kulcsot, csak be kell zárni, mert sokan lusták lemenni a lenti mosdóba”

Ugye, hogy első blikkre nem is tűnik bolondnak ez a mondat? Aztán ha jobban belegondolunk, felmerül a tök jogos kérdés:

Miért baj, ha egészséges ember is használja a mosdót, ha amúgy kerekesszékes, vagy pelenkázni vágyó anya nem vár oda?

A WC-re járók átlagszámán ez nem változtat, ugyananyit kell takarítani, szóval miért ne mehetne be akárki? Ismétlem, akkor ha nem azelőtt megy be, akiért megszületett a helyiség?

És mi van ha olyan kövér vagyok, hogy kényelmesebb ide mennem, mint a szűk cellába? Mi van ha térdműtéten estem át és nehezemre esik a lépcsőzés? Mi van ha terhes vagyok és amúgy is nehezen járok? Mi van ha rosszul vagyok és futni kell? Mi van ha egyedülálló anya vagyok és egyik gyereket sem hagyhatom felügyelet nélkül? Mi van ha öreg vagyok és nehezemre esik a járás de jól jön a kapaszkodó? És mi van ha egyik sem vagyok, csak ott akarok pisilni? Miért kell bármilyen magyarázatot találjak arra, hogy használjak egy amúgy ingyenes dolgot, ami miattunk, fogyasztók miatt jött létre?

(Oh, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy az étterembe kerekesszékkel lehetetlen bemenni a szűk ajtó és a három lépcső miatt...na? ez milyen)