De én postás vagyok!!!!!!!

És én voltam a hülye...biz'istisen én. Mert a bizalom bizonyos cégek iránt automatikus. Ilyen a rendőrség, a tűzoltóság, a posta. Na, de mondom a sztorit.
Megcsörren a kaputelefon. Felveszem és egy kedves hangot hallok, amint mondja, hogy kérem engedjen be, mert postás vagyok. Én hülye meg automatikusa rányomok a beengedő gombra...aztán elgondolkodok...de hisz a postásnak van kulcsa. Na, terhesség ide, hormonok oda, kinyitom az ajtót és meglátok egy fiatal fiút, amint szórólapokat dobál a postaládákba. Több se kellett. Rárivalltam, hogy miért kell postásnak hazudnia magát? Mire ő:
- De hát én tényleg postás vagyok!
- Na, ne nézzen már madárnak!-replikázok én- Hát, látom, hogy se egyenruha nincs magán, se levelet nem hozott. Most azért, mert szórólapot oszt, ne higgye már magát postásnak!
- De..de hisz én a postának dolgozom!-védekezik a srác
- OK, ha én takarítok a postán, akkor én is postás vagyok?
- De én, tényleg a postán dolgozom. A postát bízták meg azzal, hogy szórjuk ezeket a lapokat 2Ft-ért.
-Ok, megértem, de maga AKKOR SEM POSTÁS!Pont azért vannak bent a postaládák, hogy ne kapjunk idióta szórólapokat és csak azért, mert maga történetesen a postán dolgozik, nem kellene erre hivatkoznia, MERT MAGA NEM POSTÁS, ÉRTSE MÁR MEG!!!
Jól megbeszéltük, ugye? Valahol sajnáltam a srácot, mert ha valaki ennyire postás akar lenni, annak meg kellene adni a lehetőséget, nem?:-)

Kopaszi gát, Dunakavics bisztró

Pár napja kilátogattunk a Kopaszi gátra, ami egy igazi élmény volt. Több szempontból is.
Először is a hely nagyon jó. Tágas, füves, szépen karbantartott park, ahol az embert csak úgy csábítja a semmittevés. Idő híján csak a park egyik részét tudtuk kiélvezni, ahol mindössze egy baj van....nincs élelmiszer ipari egység. Illetve a bejáratnál van egy darab büfé, ahol melegszendvics, kávé, fagyi kapható, de mivel százak lézengenek a parkban, így ez az egy hely, bármily ügyes is, nem képes kiszolgálni az embereket. A fagyinál 5 méteres sor, aminek a végére beállva- majd kis idő múlva inkább kiállva - figyelmes lettem a hely saját óriásplakátjára. A plakát maga jó 10 méter hosszú és lehetetlen nem észrevenni, mint ahogy a rajta hemzsegő hibákon sem egyszerű túllépni!
Íme a szöveg, pontos idézete:
"finom sör,
isteni burek
a melegszendvics
a kávé forró
vagy jeges
van takaró,
Ha a Duna jeges
dinnyehéj is lesz...

csak gyere
pihenj
és érezd jól magad"

Nu, Grétsy tanár úr, álljunk csak megy egy szóra! Hogy is van itt a központozás, ami ugye a helyes értelmezést szolgálja? Hol van vessző, hol nincs. Így meg bitang nehéz kideríteni mi is forró és jeges és mi a francra is próbál csábítani a Dunakavics bisztró! Mert ugye értelmezhetem én ezt úgy, hogy isteni burek a melegszendics, amúgy meg a kávé forró meg jeges. A vesszők híján azonban úgy is olvashatom, hogy isteni burekünk van. A melegszendvics nem tom' milyen, mert nincs jelzője, de a kávé több verzióban is kapható...hja és persze ott a takaró is. Az hogy felszólít arra, hogy érezzem jól magam, de felkiáltójelet már nem tesz, már csak egy apróság.
Meg aztán, mit kezdjek én a dinnyehéjjal? Eregessem a Dunán? De dinnyét már nem kapok? Mondjuk télen, meg se venném, mert akkor tuti csak szar melegházi van, vagy méregdrága import...mer' ugye a jeges Duna feltételezi a telet.
Azon gondolkodtam, hogy a hely bérleti díja nem lehet két fillér...de a bevétele sem. Nem fért volna bele a tervezésbe egy kis gondolkodás? Aki jóváhagyta az tuti nem volt kettesnél jobb nyelvtanból...reméljük, matekból sem és akkor megpróbálhatom átverni, amikor sok gombócos fagyit rendelek...

Orange Schweppes Valódi Narancslével

A Schweppes több ízzel is bombázza a magyar piacot. Ezek közül az egyik legnépszerűbb terméke az Orange...mert miért is hívnánk Narancsnak, ugyebár...az olyan prosztón hangzik....A flakon címkéjének jobb alsó sarkán a gyártók büszkén hirdetik, hogy ez az üdítőital bizony Valódi Narancslevet tartalmaz. Hmmm, e mán döfi!
Vagyis ha ezt iszom, testem különféle érzékszervei bizonyára örömmel fedezik fel eme finom, déligyümölcs kellemes ízét, aromáját és vitaminkészletét. Mivel gyanakvóvá tett a szakmám, ami pont abból áll, hogy befolyásoljuk az emberek véleményét, így elolvastam, mit is tartalmaz pontosan az üdítő. Íme:
víz, fruktóz-glükózszörp, sűrítményből előállított narancslé 2% és blabla, majd E-hadsereg.
Szeretném felhívni a figyelmet 3. összetevőre: sűrítményből előállított narancslé 2%. Mielőtt rákérdeznétek, nem a sűrítmény ellen van kifogásom, hanem az ellen, hogy egy mindössze 2% bármit is tartalmazó dolgot hirdetünk a palackon úgy, mintha az lenne az ital legmeghatározóbb eleme. 2%. Miért nem azt írják rá, hogy Valódi Csapvízzel? Abból nyilván 80%-ot tartalmaz, vagyis sokkal inkább jellemző az italra, mint a narancslé, nem?
Sebaj, testem különféle érzékszervei azért kutatnak eme finom, déligyümölcs kellemes íze, aromája és vitaminkészlete után.

IKEA Translation from China

A Kínában gyártott holmikon nem csak azt kellene feltüntetni, hogy Made in China, hanem azt is, hogy Translation from China. Hány és hány totál értelmetlen magyarra fordítással találkozni címkéken és használati utasításokon! Őszintén megmondom, ha az Ázsia Centerben vásárolok, kifejezetten mókásnak ítélem meg az ilyen félrefordításokat. Egy kellemesen gőzölgő kávé mellett valóban kikapcsolódást jelentenek a köbüki féle nyelvújító szófordulatok. Amikor azonban neves áruházak termékein találkozom ilyen hibákkal, azon fel szoktam háborodni.
Sajnos ismét IKEA sztori, pedig isten a tanúm rá, hogy még mindig csípem az áruházat!
Szóval. A pár napja vásárolt gyerekköntösben akkora címke hirdeti az igét, hogy lehetetlen nem észrevenni azt, nyomtalanul kivágni pedig szinte lehetetlen. A címkén az alábbi szövegek olvashatóak:
- keep away from fire
- von offenem feuer fernhalten
- tenir loin du feu...stb.stb.stb.
A Tartsd távol a tűztől felirat ott díszeleg szlovákuk, szlovénul, csehül, hollandul, dánul, spanyolul, portugálul, kínaiul, japánul, norvégul, svédül, olaszul, oroszul és természetesen magyarul is, ami így hangzik: GYÚLÉ.
GYÚLÉ!!!!
Még egy pont is van utána...mert az fontos. Az hogy értelme is legyen a leírt szónak, az már kevésbé. Biztos nagyon bonyi feladat a svéd anyacégnek rákérdeznie egy e-mail formájában akár az Örs vezér téren dolgozó utolsó takarítónőnél, hogy van-e értelme ennek a szónak.
GYÚLÉ....még ha azt feltételezném, hogy a karakter szám miatt le kellett rövidíteni a szót, akkor sem értem, hogy miért pont gyúlé lett a végeredmény...megjegyzem az olasz kifejezés két soros, tehát ez nem lehetett az ok.
Szívem szerint büntetném a helyesírási hibákkal ellátott termékeket!

IKEA take away

Szeretek az IKEA-ba járni.
Jó a hangulat, a gyerek szabadon randalírozhat több, számára kialakított helyen, kedvesek a dolgozók és normálisak az árak, sőt az étteremben is jó ételek vannak. A gyerek lefárasztását és egy-két apró dolog megszerzését így szívesen összekötöm az áruház látogatásával. Ma is így tettem. A terv az volt, hogy mászkálok, vadászok és fárasztok és a program végeztével az étteremben egy kis lazaccal ütöm ki a kölköt, elvégre halat is kell ennie annak a szerencsétlennek.
A dolog azonban úgy alakult, hogy hamarabb sikerült lefárasztanom a kis csajt, mint azt sejtettem, így arra az elhatározásra jutottam, hogy megveszem a lazacot -amire már igencsak ráállt a gyomrom-, becsomagoltatom és majd itthon esszük meg a nagy alvás előtt vagy után. Valahol éreztem én, hogy nem szokás az IKEA-ból ételt csomagoltatni, de egy tudatos áruház csak megoldja ezt-gondoltam én-.
Kérdem az eladót, van-e mód csomagoltatni az ételt. Hu. Erre a kérdésre többen sem voltak felkészülve, de sebaj a napos főnök majd biztos tudja a választ. A válasz "nem" volt, mert nem tudnak mibe csomagolni. Na, gondoltam, ezen könnyen segíthetünk, úgyis akartam venni műanyag dobozt, hát majd veszek egyet, visszajövök és abba teszik a lökött halat, aminek az íze egyre inkább ott motoszkált már a nyelvemen.
Az elhatározást tett követte. A frissen vásárolt dobozommal büszkén mentem vissza az étterembe, hogy ebbe kérnék 3 adag halat. Természetesen eddigre már a délutáni műszak volt soron, vagyis a régi gárdából egy szem ember sem volt már jelen. A hölgy, aki felé széles mosollyal nyújtottam a dobozt, lesápadt, majd közölte, hogy ők nem pakolhatnak hozott dobozokba. Mondom, ez jó, mert nekik meg az előző kollega szerint nincs dobozuk.
"Ezt ki mondta?"- kérdi a konyhás néni, mire elmeséltem, hogy 10 perce milyen beszélgetést bonyolítottam le. "Hát, az a helyzet"-jött a sok jóval nem kecsegtető kezdés" hogy az akció nem vonatkozik elvitelre". Az akció annyit tesz, hogy a meleg ételek most féláron vannak. Mondom neki, nem érdekel, fizetem a teljes összeget, csak rakja már bele valamibe azt a szaros döglött halat. Öööö, azt nem lehet, mert őket figyelik kamerán!!!!!!
Na, szedjük össze a tapasztalatainkat. Ők nem csomagolnak csak saját dobozba. Ami nincs. Az áruházban vásárolt doboz szintén tabu. Őket meg kamerán figyelik. Végül a konyhás néninek eszébe jutott a mentő ötlet. Kirakja tányérra, én meg kotorjam a dobozomba miután fizettem. Így megmarad a kedvezményem, ők tiszták, az én dobozom meg végre megtelik azzal az idióta rózsaszín hússal, amit ugyan még mindig kívántam, csak éppen a gyomrom állt össze mogyorónyira, így már nem voltam biztos abban, hogy le fog csúszni.
De éljen a magyar lelemény a svéd rendszerrel szemben!

Gyerekszagok

Vannak olyan illatok, amik beivódtak az orrodba és az agyadba?
Nekem vannak.
Ilyen például a jellegzetes otthoni lakás illat, anyukám parfümje, a már vagy húsz éve rendszeresített szülinapi csúsztatott palacsinta torta illata, aztán ott van a Balaton szaga a hekkel és kovi ubival. De folytathatom a sort kedvenc öblítőmmel mosott ruháink illatával is. De tudod mi a legjobb, a gyerekem illata, amiben keveredik a mosott ruhájának, a fürdőolajának, az alvás után az arcára száradt nyálának és a napközben elrágcsált kekszeknek az illata. Ez egy igazi gyerek parfüm számomra. Miért akarnám ezt elnyomni egy gyári, konzerv szaggal? Miért kell pár éves, sőt már pár hónapos gyerekeknek is parfümöt gyártani? Miért kell ilyen korán elrontani az énképüket? Miért nem hagyjuk, hogy a gyerek gyerek legyen és ne a törpe testbe bújt felnőtt?
A gyerek igenis legyen oykor sáros, olykor maszatos, esetenként szaros és pisás...mert ettől (is) gyerek az én szememben. Nekem nem kell gyári szagú gyerek...olyanból tudok venni elemeset.

Tilos a videózás a farsangon!

Ismét egy ovis hír. Ismét VIII. kerület és ismét csak farsang. (A fene hitte, hogy ilyen bő témával tud szolgálni egy egyszerűnk induló álarcosbál.)
Vegyük csak sorja, mik azok az események, amiket a szülők előszeretettel rögzítenek fotóra, illetve mozgófilmre: első zsúrok és lépések, gagyogások és pancsolások, valamint családi rendezvények és kiruccanós programok. Aztán, ahogy cseperedik a gyerek jönnek az ovis események is...illetve csak jönnének, mert egyik ismerősöm azzal a frenetikus hírrel állt elő, hogy ezen történések rögzítése TILOS, személyiségi jogokra hivatkozva. Az ügy az előző bejegyzésben említett farsangon fordult elő, ahol is az igazgatónő prostinak öltözött. Na már most, két dologra tudok gondolni:
1. Valamelyik szülő olyan fantasztikusan kreatívan egyedi jelmezt készített csemetéjének, hogy le akarja védetni a tervet és mint prototípust, nem szabad fotózni/videózni és volt akkora hatalma, hogy ezt megbeszélje a prost...izé...az igazgatónővel
2. a diri valahol belül a mélyen dekoltált felső alatt mégis csak érezte, hogy rossz döntést hozott, mikor a pillangó jelmez helyett az éjszakai pillangó kosztümöt öltötte magára és el akarta kerülni, hogy bizonyító erejű felvételek készüljenek róla.
Vagy ez a valóság? És tényleg nem videózhatnak a szülők egy óvodai farsangon, ahol a felnőttekről elenyésző, a felismerhetetlenségig elmaszkírozott gyerekekről viszont egy tucat felvétel készülhet???

Óvodai prosti bál

Királylány, teknős, dominó, huszár, robot, banán, esetleg Sam a tűzoltó. Ilyenekre gondolok én, ha óvodai farsangról beszélnek. Beugrik ezen kívül még pár tálca süti és ropi, limonádé és chips valamint Halász Judit zene a magnóból. Amire egészen biztosan nem gondolok az az, hogy az intézmény igazgatója kurvának öltözzön egy ilyen eseményen. Pedig megtörtént, egy VIII. kerületi óvodában. A helyes kis nyuszik és boszik között fel-feltűnt a lenge ruhában pózoló prosti vezetőnő is, akinek döntését biz' isten megértem, de elfogadni nem tudom. Megértem, mert egy kétségbeesett negyvenes sok mindenre képes, hogy pasit fogjon. Még arra is, hogy az elvált apukák között így vadásszon. A kérdés már csak az, hogy a jelenlévő szülők hogy kaphattak akkora sokkot, hogy egyikünk se menjen oda hozzá és küldje el melegebb égtájra...a ruha alapján amúgy is ott lett volna a helye, illetve, hogy mit válaszolhatott arra a kérdésre,hogy a néni minek öltözött?

Jó szomszédi iszony

"Ne szarasd a virágok közé a kutyádat!"
"Az itt lakók kíváncsiak arra, hogy ki az a kultúrember (magyarul: bunkó), aki..."
"Itt virág van, nem látod te paraszt?"
Ilyen és ehhez hasonló - természetesen névtelen - levélkék árasztják el a lakóparkunkat. A levél szépen bezacskózva hirdeti az igét a parkot és magán kertet körülölelő aprócska kerítéseken. Idilli, nem? Ilyenkor egy percre megállok,behunyom a szemem, mélyet szippantok a friss, tavaszi levegőből és magamban elküldöm mind a kutyáját a kertbe kakáltatót, mind a névtelen levélkéjét kiragasztót a jó édes anyukájába. Kellene egy gang, pár öreggel. Akkor rend lenne, ne féljetek. Éljenek a belvárosi, régi házak. Ott a kinn ücsörgő nyugdíjasok mindig tisztában voltak azzal hogy ki nem tartotta be az írott és íratlan szabályokat. Törvényt akarok arról, hogy minden új lakóparknak részese legyen a jövőben egy gang és egy öregedő, pletykás házmesternő. Ha ez megoldhatatlan, akkor nem lehetne, hogy előbb kedvesen szólítsuk fel a kutyásokat az illem betartására? Akár név szerint? Hisz ismerjük őket. Itt laknak velünk. Velünk, akik kíváncsiak arra (is), hogy miért kell más fröcskölődését a kerítéseken nyomon követni.

Gyes és volt munkahely

Megszületsz. Majd felnősz. Majd egyszer csak -hacsak nem Rotschild a vezetékneved - el kezdesz melózni. A munkatársaid között barátokra lelsz, kiteljesedsz, kihívások elé nézel, úgy érzed szeretnek, megbecsülnek és számítanak rád. Aztán bekapod a legyet és elmész gyesre. A legyed nő és te imádod és úgy érzed -megint csak-, hogy kiteljesedsz és új perspektívák nyílnak meg előtted. Megtanulsz szimultán már nem csak két, hanem tizenkét dologra figyelni, megnő a türelmed, ráébredsz, hogy elég napi 6 óra összelopkodott alvás és arra is rádöbbensz, hogy a céged szemében megszűntél létezni. Hiába élted le kicsiny életed egy, két, há' vagy bárhány évét napi nyolc órában a munkahelyeden a légy megszülettével Te megszűntél létezni. Mint kommunikációs manager kifejezett fájlalom, hogy a cégem nekem nem küld sajtóközleményeket, melyek ugye publikusak, nem értesít a változásokról, programokról és ha én nem kérdezek, bizony ők sem teszik. De azért visszavárnak. Elméletileg. Ebbe a gondolatba fogódzkodjak, mikor a lojalitásomat keresem? Elég gyér kis kapaszkodó nem?