IKEA take away

Szeretek az IKEA-ba járni.
Jó a hangulat, a gyerek szabadon randalírozhat több, számára kialakított helyen, kedvesek a dolgozók és normálisak az árak, sőt az étteremben is jó ételek vannak. A gyerek lefárasztását és egy-két apró dolog megszerzését így szívesen összekötöm az áruház látogatásával. Ma is így tettem. A terv az volt, hogy mászkálok, vadászok és fárasztok és a program végeztével az étteremben egy kis lazaccal ütöm ki a kölköt, elvégre halat is kell ennie annak a szerencsétlennek.
A dolog azonban úgy alakult, hogy hamarabb sikerült lefárasztanom a kis csajt, mint azt sejtettem, így arra az elhatározásra jutottam, hogy megveszem a lazacot -amire már igencsak ráállt a gyomrom-, becsomagoltatom és majd itthon esszük meg a nagy alvás előtt vagy után. Valahol éreztem én, hogy nem szokás az IKEA-ból ételt csomagoltatni, de egy tudatos áruház csak megoldja ezt-gondoltam én-.
Kérdem az eladót, van-e mód csomagoltatni az ételt. Hu. Erre a kérdésre többen sem voltak felkészülve, de sebaj a napos főnök majd biztos tudja a választ. A válasz "nem" volt, mert nem tudnak mibe csomagolni. Na, gondoltam, ezen könnyen segíthetünk, úgyis akartam venni műanyag dobozt, hát majd veszek egyet, visszajövök és abba teszik a lökött halat, aminek az íze egyre inkább ott motoszkált már a nyelvemen.
Az elhatározást tett követte. A frissen vásárolt dobozommal büszkén mentem vissza az étterembe, hogy ebbe kérnék 3 adag halat. Természetesen eddigre már a délutáni műszak volt soron, vagyis a régi gárdából egy szem ember sem volt már jelen. A hölgy, aki felé széles mosollyal nyújtottam a dobozt, lesápadt, majd közölte, hogy ők nem pakolhatnak hozott dobozokba. Mondom, ez jó, mert nekik meg az előző kollega szerint nincs dobozuk.
"Ezt ki mondta?"- kérdi a konyhás néni, mire elmeséltem, hogy 10 perce milyen beszélgetést bonyolítottam le. "Hát, az a helyzet"-jött a sok jóval nem kecsegtető kezdés" hogy az akció nem vonatkozik elvitelre". Az akció annyit tesz, hogy a meleg ételek most féláron vannak. Mondom neki, nem érdekel, fizetem a teljes összeget, csak rakja már bele valamibe azt a szaros döglött halat. Öööö, azt nem lehet, mert őket figyelik kamerán!!!!!!
Na, szedjük össze a tapasztalatainkat. Ők nem csomagolnak csak saját dobozba. Ami nincs. Az áruházban vásárolt doboz szintén tabu. Őket meg kamerán figyelik. Végül a konyhás néninek eszébe jutott a mentő ötlet. Kirakja tányérra, én meg kotorjam a dobozomba miután fizettem. Így megmarad a kedvezményem, ők tiszták, az én dobozom meg végre megtelik azzal az idióta rózsaszín hússal, amit ugyan még mindig kívántam, csak éppen a gyomrom állt össze mogyorónyira, így már nem voltam biztos abban, hogy le fog csúszni.
De éljen a magyar lelemény a svéd rendszerrel szemben!