És én voltam a hülye...biz'istisen én. Mert a bizalom bizonyos cégek iránt automatikus. Ilyen a rendőrség, a tűzoltóság, a posta. Na, de mondom a sztorit.
Megcsörren a kaputelefon. Felveszem és egy kedves hangot hallok, amint mondja, hogy kérem engedjen be, mert postás vagyok. Én hülye meg automatikusa rányomok a beengedő gombra...aztán elgondolkodok...de hisz a postásnak van kulcsa. Na, terhesség ide, hormonok oda, kinyitom az ajtót és meglátok egy fiatal fiút, amint szórólapokat dobál a postaládákba. Több se kellett. Rárivalltam, hogy miért kell postásnak hazudnia magát? Mire ő:
- De hát én tényleg postás vagyok!
- Na, ne nézzen már madárnak!-replikázok én- Hát, látom, hogy se egyenruha nincs magán, se levelet nem hozott. Most azért, mert szórólapot oszt, ne higgye már magát postásnak!
- De..de hisz én a postának dolgozom!-védekezik a srác
- OK, ha én takarítok a postán, akkor én is postás vagyok?
- De én, tényleg a postán dolgozom. A postát bízták meg azzal, hogy szórjuk ezeket a lapokat 2Ft-ért.
-Ok, megértem, de maga AKKOR SEM POSTÁS!Pont azért vannak bent a postaládák, hogy ne kapjunk idióta szórólapokat és csak azért, mert maga történetesen a postán dolgozik, nem kellene erre hivatkoznia, MERT MAGA NEM POSTÁS, ÉRTSE MÁR MEG!!!
Jól megbeszéltük, ugye? Valahol sajnáltam a srácot, mert ha valaki ennyire postás akar lenni, annak meg kellene adni a lehetőséget, nem?:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése