Új védőnönk van.
Az előző egy jobb fizető állás reményében távozott. Az élet ilyen. Ez ellen nincs mit tenni, nem is hibáztatom érte, sőt. Drukkolok, hogy megtalálja álmai állását, mert ő aztán megérdemli. A baj csak ott van, hogy ki is jött helyette. Akinek nincs gyermeke annak el kell mondanom, hogy egy védőnő elég rendszeresen látogatja egy ideig a kis családot. A gyermek egy éves koráig gyakorlatilag havonta találkozunk és utána is még 5 évig tartani kell vele kapcsolatot. Jelenti, ha nem oltatom a csemetém, vagy ha testi/lelki bántalmazás nyomait vélné felfedezni, meg ilyenek. Van létjogosultsága a munkának és én az első védőnőt igen szerettem is. Hamarabb hívtam őt ha gyerekkel kapcsolatban kérdésem volt, mint a dokinkat. Biztonságot adott a tudat, hogy volt. Na, most kaptunk helyette egy két lábon járó szerencsétlenséget. A leányzó már ránézésre is megérdemli, hogy letaszítsák a Taigetoszról, mert 100 méterről is érezni róla a "bocsánat, hogy élek és összeakadtunk" illatot.
Rendszeresen összekeveri a gyerekek nevét és nemét(!) és hasznos tanáccsal még egyszer nem tudott szolgálni. Gyereke nincs. A nagyobbik baj azonban az, hogy nem is lesz és ez érződik minden mozdulatán. Ahogy megfogja a gyereket...illetve nem fogja meg, mert szemmel láthatólag fél, hogy elejti. Ő tipikusan az az ember, akit ha nem lenne kötelező, nem engednék a gyerekeim közelébe. És itt a baj. Miért nem választhatom meg a védőnőmet? A törvény miatt kénytelen vagyok a lakásomba engedni egy olyan embert, akin jobb esetben az utcán keresztülnézek, rosszabb esetben kikerülöm ha látom. Mirt kell megbíznom egy tapasztalatlan, hozzá nem értő alakban, csak azért, mert a törvény kirendeli...mint egy bűnözőnek,akinek felügyelőtisztet rendelnek ki....és titkon utálom a rendszert azért is, hogy egy olyan védőnőnek, mint B.Szabina el kell menjen egy szaros gyógyszergyárba mert ott megfizetik a megfizethetetlent, azt hogy szimpatikus, rátermett, lelkes és tapasztalt.
Na, köszönöm szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése