A szeméthez való jog

Kellemes tavaszi nap.
A család az állatkertet veszi célba.
Mint gondos anya egy fémvázas hátizsákra elegendő elemózsiával szerelkezem fel, hiszen a két gyerek eltérő kajákat szeret nassolni, eltérő időkben. Már az odavezető úton sikerült egy banánhéjjal és egy tejszeletes papírral gazdagítani az autó hulladék készletét.

Parkolás után, felnyaláboltam a szemetet, hogy mint környezettudatos ember azt egy kukához szállítsam. Ám a VKB, vagyis a Városligeti Kukavédő Banda lecsapott rám. Az első szemetest Mr. Fagyiárus védte körömszakadtáig! Közeledtemre, jól összeszorította a farpofáit, kidüllesztette a szemét és közölte, hogy Ez AZ Ő KUKÁJA, oda be ne merjek dobni semmit sem. Be kell vallanom férfiasan, hogy a vérbő kuka védekezésre kissé be is rosáltam, de aztán összeszedve minden bátorságomat megkérdeztem, akkor hova dobjam. A válasz olyan pofátlan volt, mint amilyen egyszerű, de legalább semmi támpontot sem adott: Ide Ne!

Ok, lesz még itt más kuka is-gondoltam. Áhá, meg is van!-csillant fel a szemem és elindultam egy pár méterrel arrébb tátongó szemeteshez. Ekkor azonban a kuka mellett álló bódéból egy felbőszült hölgy, Ms. Kolbászos tört elő egy seprűvel és egy elnyűtt baboskendővel felszerelkezve. A kitörése olyan váratlan volt, hogy ha lehet ettől még inkább összetojtam magam. A seprűjével hadonászva azt ordította, hogy oda se merészeljek semmit se dobni, mert az is saját kuka. Na, itt már elpattant egy húr az agyamba és visszaüvöltettem, hogy akkor mondják már meg, hogy hova lehet kidobni azt egy nyamvadt banánhéjat és csokipapírt. Segítőkészen annyit vágott a VKB a fejemhez, hogy valahova máshova, mert ezekért a kukáért ők fizetnek. Na, a jó k...va anyjukat! Hát, fogok én a Városligetben órákig rohangálni, hogy találjak egy árva kukát, amelyik végre nem tartozik egyik nyamvadt árushoz sem, miközben a két gyerek ott vár az autóban, hogy végre bemehessünk az állatkertbe? Kizárt!

Felkészülve a halálomra, odaléptem Ms Kolbászos szemeteséhez és izomból becsűrtem a szemetemet, jó hangosan megjegyezve, hogy Na, ebből nekem elegem van, mivel szemmel láthatólag 200 méteres távon csak Saját kukák vannak kihelyezve.

Na, ezek hárman meg - mert Mr. Fagyiárus időközben erősítést kapott Mrs Lufitól- erősen gesztikukálva üvöltötték utánam, hogy Milyen emberek vannak? Ide hordják a szemetüket...mintha kb a lomtalanításból megmaradt penészes és rohadó Lehel hűtőmet próbáltam volna egy kukába beletuszkolni. Hát, nagy cucc lett volna azt mondani, hogy Asszonyom, ezek a bolti fogyasztáshoz tartozó kukák, ott azonban kidobhatja a szemetét...De nem. Segítőkézség az nuku. Baboskendős seprú az bezzeg van!