Bárki bármit mondjon; vannak lehúzások, melyek felett szemet lehet hunyni. Ha egy állami ovi/bölcsi berendel egy fotóst/videóst egy eseményére és a felvételeket a szülők később megvásárolhatják, akkor egy állami intézmény esetén valahol megbocsáthatónak tartom, ha szülőnként pár száz forintot rátesz az ára. Egyrészt ő foglalkozott a rendeléssel, a pénz összeszedéssel, másrészt ha marad egy kis plusz, feltételezhetem -mert miért ne feltételezzem-, hogy a lepukkant játékok cseréjére vagy papírzsepire költik.
De ha ugyanezt a lehúzást egy alapítványi intézmény teszi, már korántsem tudok ennyire elnéző lenni. Pláne, ha brutál lehúzásról van szó. Nemrég munkakapcsolatba kerültünk egy óvodával –pontos név ha már kifizettek bennünket-, ahol a havi befizetések közel járnak a 100.000Ft-hoz. A szülők lelkesen csengetik ki az összeget, mert hátha igazuk van az amerikaiaknak, akik cambridge-i egyetemi szintű oviba íratják a csemetéjüket, mondván, hogy a jó kapcsolatokra nem lehet elég korán szert tenni. Bah! De ez egy másik amitőlhányok téma lesz.
Szóval. A jómódú szülők fizetnek. Én is tenném. Nincs ezzel semmi baj. De azt ,már vág zsebre, nem különben a videózás esetén. Teszi mindezt úgy, hogy alapból nem a legolcsóbb vagy legalább is ár/érték arányban a legmegfelelőbbet választaná. Ezek után pedig bele sem merek gondolni, hogy hol bxxxzák még át a fejem. Kaja, sportolások, kirándulások, báb előadások, nyelvoktatás stb.
Persze min lepődök meg? Kereslet-kínálat. Ez a piac. Ha megfizetik, én is csinálnám…hmmm, vagy ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése