Oh azok a kórházi ebédek! Hmmm, hogy hiányoztok nekem! No, nem az ízek miatt, hanem a társaság miatt! Isten legérdekesebb állatai állítom, hogy a szülészeten vannak…magamat is beleértve.
Mert nincs is annál érdekesebb dolog, mint amikor egy csapat, különféle korosztályú, tudású és hátterű nő össze van zsúfolva egy kis helyiségben úgy, hogy mindegyikük ugyanazon az élményen ment át csak éppen különféleképpen. A világ legfantasztikusabb valóság showját lehetne megrendezni egy szülészeten. Mert nézzük csak az én esetemet. Most legutóbb a frontnak köszönhetően szinte teltház volt a szülészeten. Volt ott húszas éveiben járó szingli, harmincas, 5 gyerekes roma hölgy, negyvenes késői gyereket kapó pufi rizsa, kortalan agyontetovált igen csak fiús kinézetű anyuka és szende, a hangját is alig hallató tini is. Na, ezen hölgy banda több napon keresztül együtt ebédelt egy 5 fős asztalnál. Hát, sztorik azok voltak dögivel!
Az egyikük csak görcsöcskékkel ment be a helyi rendelőbe, hogy ugyan vessen már rá egy pillantást a doki. Az vetett is, majd kereszteket is, mert a gyerkőc buksija már majdnem kinn volt. Na, hívták a mentőt az meg mire odaért már csak a fogast tudta az anyuka mellé beállítani infúzió tartónak, mert a kicsi kicsusszant. Aztán ott volt a tetovált lányok tábora, akik minden reggel stikában lementek bagózni a kertbe és azon tanakodtak, hogy vajon kibírja-e a férjük még azt a hat hetet, amíg el vannak tiltva asszonyuk pucér társaságától, vagy számítaniuk kell-e egy megcsalásra. És a fogatlan negyvenes, aki nem is érti hogy esett már megint teherbe…immár ötödször…valaki elmondhatná már neki, hogy is megy ez valójában…
A vicc ezekben az ebéd körüli találkozókban, hogy étkezés ide, táplálkozás oda, előbb vagy utóbb előkerülnek a reklámokból már barátként ránk mosolygó hüvely gombát túlszárnyaló gusztustalanságok. Mintha a közös szülészeti napok felhatalmaznánk a nőket arra, hogy ismeretlenekkel is megosszanak olyan intim sztorikat, amiket amúgy a nőgyógyászomnak is csak pironkodva merek elmondani. (Bár addig jó, amíg csak én pirulok és nem ő, amikor meghallja)
És mégis! Minden gyomorforgató sztori ellenére hiányoznak ezek az ebédek. Talán a fesztelensége miatt. Talán a perverz kíváncsiságom miatt. De ezért most nem szülnék még egy gyereket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése