Nincs két egyforma szülés. Nincs két egyforma gyerek. Nincs két egyforma gyerekágyi időszak. Egy dolog tud közös lenni egy-egy szülés után; az érzések. Amint kijött belőled a gyerek, megkezdődik az aggódás. Jól van az a kis csöppség? Nem éhes? Nem fáj valamije? Nem hűl meg ilyen időben? Nem lázasodik be az oltástól? etc. etc. A szülést követő pár nap a kórházban sok minden jegyében telik el. Ismerkedsz a legkisebb közös többszörössel és a testeddel is, hisz az hirtelenjében egészen új nyelveken tud szólni hozzád. Ez az az időszak, amikor a hormonjaid libikókáznak és igyekeznek tengerszint alá süllyedni. Vagyis pont ilyenkor nem hiányzik a gyerekorvostól az a mondat, hogy: "Anyuka, én erre nem lennék büszke!!!"
Mindezt egy piros, lefelé ívelő grafikonra mutatva közölte velem a szülészeti osztály gyerekfőorvosa. Mint kiderült a három napos fiam testsúly csökkenését ábrázolta a meredek hegyoldal a papíron és nekem, mint nem egészen 72 órája szült nőnek a föld alá kellett volna süllyedjek, -álláspontja szerint legalább is - amiért a fiam még nem hízik. Az hogy az ember teje általában ilyentájt indul meg, cseppet sem zavarta a nénit. Szegény kis pöcsös fiam eddig a mondatig mindössze egyszer tudott jóllakni, de magyarázkodhattam én! A doki néni szúrós szemmel csak rám mordult, hogy erre ne legyek büszke!
Mégis mit kellett volna csináljak? És mire hitte azt, hogy büszke vagyok? A kidülledő mellkasomra? Pedig az nem is a büszkeségtől csak a tejtől dagadt...de hát idáig már nem jutottunk el a beszélgetésben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése