Méltósággal megöregedni nem lehet! Ez a durva valóság! Hülye aki hisz abban, hogy élete alkonyán képes lesz megőrizni önmagát! Keveseknek adatik meg! Tessék észrevenni és elfogadni, hogy az öregség csak egy bizonyos korig és szintig élvezhető. Mert mi van akkor ha már se a tested, se pedig az agyad nem ura önmagának? Akkor hogy őrzöd meg a méltóságod? Könnyű harminc évesen bölcsnek lenni, és hangoztatni, hogy én majd más leszek, mint a környezetemben "élő" idősek. Én majd járok színházba és moziba, lesz kutyám, lejárok majd kártyázni és sakkozni a parkba, bőszen internetezek majd, utazok és természetesen recepteket próbálgatok a barátnőimmel. De valahogy senki nem gondol bele abba, hogy eljön...vagy eljöhet az az idő, amikor már nagyot hallasz, fáj a szemed már attól is ha csak nyitva tartod, a fogad kiesik ha csak a szád kinyitod, az agyad már csak a múltban él, a hólyagod csak a jelennek, a lábad nem bír el, a kezed úgy remeg, hogy abból minden kiesik és egyik barátod/barátnőd sem él már. Hol van ilyenkor a méltóság? Valljuk be őszintén, nehéz méltósággal bevizelni és megkérdezni a tulajdon lányodtól, hogy ki is ő valójában?
Ilyenkor jobb elmenni. De mi mivel se a testedet, se az agyadat nem uralod csak időszakosan akkor az időzítés sem könnyű. Miért nem adhatom meg magamnak azt, hogy megtarthassam a már megszerzett méltóságomat és úgy és akkor menjek el, amikor én akarok.
Kövezzetek meg keresztények, de hiszek az öngyilkosság hasznosságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése