Egy 25 éves rendőrt megölnek. Egy kisfiút félrekezelnek és meghal. Egy fiatal lányt agyonüt a férje. Egy nagymamát megfojtanak otthonában...
Hogy mi a közös a fenti sztorikban?
A családtagok gyásza? A sokk?
NEM!
A helyszínre érkező riporterek hülye kérdése, amit rendszeresen tesznek fel a hozzátartozóknak: Hogy érzi magát MOST?
A nyomaték kedvéért a MOST szót még hangosabban is mondja, mert ettől az olyan riporteres lesz.
Sablonos kérdés, sablonos válaszokkal és sablonos érzelmekkel a végén. Ezután a kérdés után én már együttérezni sem tudok.
Észrevettétek, hogy a TV-k gyártószalagon termelik a riporterek? A TV2 például odáig ment el, hogy pár hónapos képzéssel dobál az utcára szerkesztő-operatőr-vágó-riportereket, akik egyszemélyes stábként tudják a várost járni és témát szolgáltatni a csatornának. Itt már szó sincs szakmáról, vagy minőségről csak téma ontásról. A baj pedig az, hogy ezek a fiatalok nem is látják a különbséget egy minőségi felvétel és a sajátjuk között...tisztelet a kivételnek.
Persze a költségeket csökkenteni kell, amit a legegyszerűbben úgy lehet ha egy ember csinál mindent, de a TV adások így szép lassan úgy kezdenek kinézni, mint ha internetes tv-naplók lennének, ahol csak a sztori a lényeg, az hogy az hogy néz ki, hogy mennyire tud a riporter elmerülni a témában és kiaknázni azt, az már harmad-, vagy éppen ötödleges szempont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése