2011. augusztus 10., szerda

Kép a képben


„Eddig ismeretlen vázlatokat fedeztek fel Egon Schiele két festményén a festékréteg alatt - jelentette be a bécsi Leopold Múzeum. A vizsgálat eredményeit kielemzik.”

Tételezzük fel, hogy egy sikeres és marha tehetséges festő vagyok. Ezt mondjuk már elképzelni is nehéz, miután általánosban a rajztanárom az alma színezésénél közölte velem, hogy menthetetlen vagyok. De a képzelet szabad és határtalan még arra is képes, hogy pár percre Egon Schiele-vé váljak még akkor is ha állítólag maszturbált festés közben, attól ilyen egyenetlenek a vonalai. De kit érdekel ez, amikor a képei –nekem legalább is- bejönnek…tán pont ezért. Na, de a lényegre.

Szóval én vagyok a kis Egon, aki a precizitásra törekszik, akinek fontos, hogy olyan képek alá kerüljön a szignója, amit fel mer vállalni, amit jónak tart. A többit széttépem, le- vagy éppen átfestem, mert nem tartom elég jónak.

Erre meghalok és jön pár hülye, pápaszemes vizslancs, akik nagy okosan rájönnek, hogy pár képem alatt rejtőzködnek vázlatok.

Tudom, csesszék meg én festettem le azokat! És kapaszkodjatok meg, nem véletlenül! Tessék azt ott hagyni!

De nem. Ezek elővakarják és közhírré tétetik!

Ez egy akkora halottgyalázás a szememben. Miért hiszi bárki, hogy joga van olyan képeket előszedni, amiket a festő maga nem akart a nyilvánosság elé tárni?

1 megjegyzés: