Egy kedves, bár leginkább egy monoton mosógéphez hasonlító női hang immár másodszor hív fel annak kapcsán, hogy a Zepter szeretne egy lábos szettel megajándékozni.
Nekem mindössze annyi a dolgom,hogy egy szombati napon ellátogatok valahova és átveszem azt.
Az első híváskor úgy megörültem, hogy semmit nem kérdeztem, csak rávágtam, hogy persze, de most nem jó az időpont, módosíthatnánk-e rajta. Naná, hogy naná, volt a válasz és ígéretet kaptam, hogy vissza fognak hívni, amint ismét lehetőséget kapok az átvételre.
Azonban, amint letettem a telefont megrohamoztak a kérdések: Kitől tudja a számom? Miért én nyertem? Mekkora a termék értéke? Mit kell cserébe tennem majd ott szombaton? Még jó, hogy volt egy kis időm a két hívás között így megfogalmazhattam a kérdéseimet.
A második híváskor már ravaszan eldugtam, a "jaj, de hogy nyertem" mosolyomat és felvettem a "tudom én hogy át akartok rázni" arckifejezésemet, melyet biztos vagyok benne, hogy érezni lehetett a vonal túl végén is.
- Szóval kedveském, akkor lenne egy pár kérdésem - kezdtem igen magabiztosan. Mi is vár rám ott szombaton? A hölgy pedig egy újabb adag ruhabetöltés után már zümmögte is: Egy ingyenes dietetikai tanácsadás, egy konyhashow, egy termékbemutató.
- Ühüm és ezt végig kell ülnöm ha akarom az edényt?
- Igen!- jött az elszomorító válasz, mert csak a végén kapom meg.
Majd csend...Hallgatás a vonal mind a két a végén. A csendet végül én törtem meg:
- Csak gondolkodom,hogy hol van a csapda a dologban.
Mire a számomra hihetetlennek tűnő válasz:
- Én csak ennyit mondhatok!
Hát, ennél világosabban nem is közölhette volna álruhába bújtatva, hogy van még valami szar a palacsintában. Egy szóval nem lettem gazdagabb egy Zepter edény szettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése