Erről már írtam, de minduntalan felfordul tőle a gyomrom, így nem tudom megállni hogy megint szóvá ne tegyem.
Ki az isten haragja gondolta azt, hogy jó ötlet az Úr igéit fénymásolt fekete-fehér szórólapokon osztogatni a járókelőknek?
Úgy tűnik a mi kerületünk vagy nagyon elfajzott és ezért az Úr szolgái itt építették ki hadi bázisukat vagy pedig valami rejtélyes okból kifolyólag itt szaporodnak leginkább a félkegyelmű hittérítők. Biztos a sok büdöske az oka, amiket Erzsike néni ültetett az utcánkba...meg is mondom neki, hagyja abba, mert kezdek kitérni a hitemből!
Ma megint lecsapott rám az isteni marketinges, aki ezúttal szerencsétlen flótásnak öltözött, kötött pistike sapkával fejbe vágva.
Épp mind két kezem tele volt szeméttel, mikor szembejött velem eme térítők gyöngye és viccesen megjegyezte, hogy adna szórólapot, de látja, hogy tele a kezem. Egyrészt soha nem örültem ennyire még két zsák teleszart pelenkának, mint most, másrészt kénytelen voltam konstatálni, hogy az elfoglalt embereknek nem jár az isten igéje.
A pistike sapkás is boldog lehet, mert ha csak egy zsák van nálam és a másikba belenyom egy papírost, akkor biztos nem állom meg, hogy el ne küldjem a főnöke ellenségének meleg kis lukába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése