2011. július 14., csütörtök

Duna Tv-s hullámok hercegei


Egyre inkább hiszem, hogy hinni csak a templomban lehet, és szabad. Elmúltak azok az idők, amikor egy munkahely a második otthonodat jelentette. Ez egy rohadt nagy tévedés. A munkahely, az munkahely. Ott robotolsz, gürizel, pénzt hajtasz és jó esetben mindezt kedves emberek között teszed, akikről ideig-óráig elhiszed, hogy többek, mint haverok.

Már-már baráti viszonyt képzelsz bele az amúgy felszínes kapcsolatokba. Merjük kimondani, hogy attól, hogy naponta látod ugyanazokat az arcokat, elcsípsz intim telefonbeszélgetéseket és talán még a válladon is kisírják magukat a padtársak, attól ez még mind nem számít semmit sem.

Kezdem nagyon-nagyon idiótának érezni azokat a cégeket, melyek egy-egy álláshirdetésbe ilyeneket írnak: családias hangulat, fiatalos légkör, dinamikus munka…Mitől családias? Hogy közvetlenek a kollegák? Könyörgöm napi 8 óra után mindenki az lesz előbb-vagy utóbb. Fiatalos légkör az meg annyit tesz, hogy kirúgták az öregeket, akiktől tanulni is lehetne valamit. Meg dinamikus munka, mi? Lefordítsam köznyelvre a szó jelentését? A túlórád után is dolgozhatsz még és két ember melóját végzed!

Mára már mindenhova elvárás a munkabírás, a kreativitás , meg a talpraesettség, lehetőleg mindezt angolul. A munkaszeretet, a munka iránti alázat, az kevésbé kell. Meg az, hogy ki merj állni a véleményedért a főnököd ellenében is.

Egyre kevesebb ember van, aki szereti és érti is amit csinál. A közmédiumos leépítés után meg még kevesebb lett. Felháborítónak találom, hogy pont az a munkaadó, akinek példát kéne mutatnia, az vall csúfos szégyent a leépítések során. Állam bácsi jól megmutatta, hogy ismét nem gondolt végig valamit a-tól z-ig. Mi mással magyarázható az, hogy valakit 17 munkaviszony után potom 6 perc alatt rúgnak ki?

Szó sincs normál emberi hozzáállásról, amiben mondjuk az is benne van, hogy egy ismert arc közli az érintettel a rossz hírt. Nem. Jön egy vadidegen pofa és egy laza szájrángással ennyit mond: Ön rajta van a listán, tessék a papírjai, viszontlátásra!(Levegővételekkel és beköszönéssel, valamint szép időnk van társalgási időhúzással ez pont 6 perc.)

Nice? Very nice. Pedig ezek az emberek itt nőttek fel, itt tanulták ki a szakmát és még azt hitték, hogy egy családias hangulatú, második otthonban dolgoztak. Hát, nem! Ez a valóságshow fiatalok! Ide tessék tömegével jelentkezni villalakónak!

2 megjegyzés:

  1. Amit leírtál mind igaz, de mi köze a címhez?

    VálaszTörlés
  2. Az, hogy a sztori eme céghez tartozik...mármint a kirúgási rész...és nem egy ilyen eset történt, de ez majd egy következő fejezet részét képezi majd...

    VálaszTörlés