Belezzük ki a bulvárt

Miért csodálkozunk, hogy pesszimista egy nemzet vagyunk?
Hát, nézzük már meg, hogy milyen hírekkel bombáznak bennünket a médiumok?

A mai napon azt hittem, felvágom az ereimet, mikor megláttam az Index, Bulvár címszó alatti címeit. Írd és mondd, az alábbi szalagcímek szerepeltek csak és kizárólag, ezen sorrendben az oldalon:

• Kényszerleszállást hajtott végre egy kisrepülőgép Fonyódnál
• Autós ámokfutót fogtak el Budapesten
• Lezuhant egy repülő egy angliai légibemutatón
• Eltűnt a Balatonban egy vízibicikliző
• Bicikliúton gázoltak halálra egy nőt
• Újraélesztettek egy férfit a tihanyi strandon
• Mentő ütközött busszal Kecskeméten
• 35 halott egy afganisztáni buszbalesetben
• Megkéselte nagyszüleit és apját egy esztergomi férfi
• Négy embert elgázolt, majd elhajtott
• Több lakás égett egy társasházban
• Fának csapódott egy autó az 55-ös úton
• Illegális fémkereskedők buktak le Borsodban

Miért nem indítanak inkább egy Véres rovatot?
Vagy jobbat mondok, legyen az új rovat neve Cafat és akkor igen jó szájízzel ide lehetne pakolni minden olyan hírt, amiben az áldozatok több részre szakadtak, esetleg bomlás közeli állapotban vannak. A rovatot biztos szívesen szponzorálná egy életbiztosító, és egy húsipari vállalat. Esetleg egy fasírt üzem.

A bulvárnak nem szórakoztatónak és könnyednek kellene lennie?
Vagy ebben az a szórakoztató, hogy ezek a borzalmak nem velem történtek meg és az a könnyed, hogy a többség nem szenvedett sokat???

Nyílt levél a csömöri buszsofőrnek

Mélyen tisztelt csömöri weekendbus sofőr, ki 2011.08.12-én, 17h45-kor a Timúr utcánál vezette amúgy igen szép állapotban lévő, szinte zsúfolásig telt autóbuszát!

Lelkem minden őszinte rezdülésével, valamint mélyen szántó gondolatokkal kísérve tisztelettel kérlek, hogy vezetés közben TEDD LE AZT A KURVA TELEFONT!

Üdvözlettel:

Romet-Balla Ágnes
XVI. kerületi lakos

Kép a képben

„Eddig ismeretlen vázlatokat fedeztek fel Egon Schiele két festményén a festékréteg alatt - jelentette be a bécsi Leopold Múzeum. A vizsgálat eredményeit kielemzik.”

Tételezzük fel, hogy egy sikeres és marha tehetséges festő vagyok. Ezt mondjuk már elképzelni is nehéz, miután általánosban a rajztanárom az alma színezésénél közölte velem, hogy menthetetlen vagyok. De a képzelet szabad és határtalan még arra is képes, hogy pár percre Egon Schiele-vé váljak még akkor is ha állítólag maszturbált festés közben, attól ilyen egyenetlenek a vonalai. De kit érdekel ez, amikor a képei –nekem legalább is- bejönnek…tán pont ezért. Na, de a lényegre.

Szóval én vagyok a kis Egon, aki a precizitásra törekszik, akinek fontos, hogy olyan képek alá kerüljön a szignója, amit fel mer vállalni, amit jónak tart. A többit széttépem, le- vagy éppen átfestem, mert nem tartom elég jónak.

Erre meghalok és jön pár hülye, pápaszemes vizslancs, akik nagy okosan rájönnek, hogy pár képem alatt rejtőzködnek vázlatok.

Tudom, csesszék meg én festettem le azokat! És kapaszkodjatok meg, nem véletlenül! Tessék azt ott hagyni!

De nem. Ezek elővakarják és közhírré tétetik!

Ez egy akkora halottgyalázás a szememben. Miért hiszi bárki, hogy joga van olyan képeket előszedni, amiket a festő maga nem akart a nyilvánosság elé tárni?

Eperke, Elevenpark és Shopsport blama

Végre eljutottunk odáig, hogy van több TV- és rádió állomásunk, így ha előjönnek a drágalátos reklámblokkok, boldogan kapcsolhatunk el, hacsaknem épp akkor térünk ki a két betűs felé.

A mozik is felnőttek a ma világához és már nem állítanak Kádár szagú, szarukeretes, pocakos bácsikat elemlámpával a bejárati ajtóhoz, akik a híradó és reklám idő alatt szigorú, összeszűkülő szemmel mondogatják, hogy most nem lehet ki- és bemenni. Ha akarok, hát csak a film elején keresgélem hangos „bocsi, bocsi”-val a helyem és max a mögöttem ülők dobálnak meg kukoricával, amennyiben ezt nem teszem meg elég gyorsan.

Szóval végre eljutottunk a választás szabadságáig…vagy legalább is a választás illúziójának szabadságáig és akkor előkerül egy Eperke DVD.

A figyelmeztetések és korhatáros feliratok ugrasztásának meg nem engedését még értem, de egyre jobban zavar, ha rám erőltetik a reklámokat. Ugrasztani, tekerni lehetetlen vagyis minden egyes alkalommal kénytelen vagyok végignézni a két filléres reklámokat, amiknek a látványa is komoly fájdalmat okoz.

Mára besokalltam az Elevenparktól és a Shopsport-tól. Szeretnék kezet rázni azzal a marketingessel, aki el tudta adni ennek a sportszereket áruló cégnek ezt a reklámot, mert egy zseni. Egy negatív zseni! Jelentkezzen hangos "Én vagyok az a barom"-al, aki magára ismer!

Milyen prezentációval sikerülhetett meggyőznie ezt a 25-50 év közötti, férfiakat megcélzó teniszütőket és más izzadságszagú tárgyakat árusító boltot, hogy érdemes egy Eperke DVD-n hirdetnie magát? A reklámban „remek” magyar focisták nézegetik már-már Segalt meghazudtoló mimikával a mezeket és a labdákat és hümmögnek, hogy Eeeez igen. Hát, igen, Eeeez aztán szépen megtervezett és legyártott reklám a javában.

Hát, hogy jön ez ide? Még az Elevenparkot csak-csak megértem, de mind a kettő menjen a jó édes anyjába, amiért rám erőlteti a reklámját. Mintha a bejárati ajtóm elé állna egy plakáttal egy hostess és addig nem engedne ki, amíg el nem töltök a hirdetmény nézésével minimum 20 másodpercet! Ha fellököm akkor pedig orvul seggbe is rúg és másnap megint megjelenik.

Kérek tisztelettel minden kedves céget, hogy vásárlóként gondolkodjon és dobja ki a kukába a céges agyát, mert ha valakiben fel sem ötlik a zaklatás ténye jelen esetben, akkor annak az agyát csúnyán kiszidolozta a cége!...Kiborgokkal meg nem állok szóba!

Diszkriminatív adatlap

Találtam egy céget (Personal Faktor), aki igen érdekes kérdéseket tesz fel az online adatlapján. A munkát keresőknek a szakmai tapasztalaton és nyelvismereten, meg a többi szokásos kérdésen túl KÖTELEZŐEN kell válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen cipő és póló mérettel rendelkeznek!!!!

Kezdjük ott, hogy már azt sem kérdezhetnék meg, hogy férfi vagyok-e vagy nő, illetve, hogy mikor születtem, hisz ezen adatoknak nincs semmi köze a betöltendő munkakörökhöz, hisz vagy alkalmas vagyok rá szakmailag, vagy nem. De ezeket a kérdéseket legalább már megszoktam. De mi közük a lábméretemhez meg a póló méretemhez? 36-os lábbal félnek, hogy nem állom meg a helyem? Miért nem kérdez rá nyíltan, hogy mekkora mellem van, vígy hogy el vagyok-e hízva? Mert gondolom a kérdés nem arra vonatkozik, hogy minden kitöltőnek ajándék papucsot és reklám pólót tudjanak küldeni! Kérdem tisztelettel, hol lehet ezeket beperelni?

Biztos, ami biztos, megkérdeztem őket erről, bár ezen feladat ami önmagában sem volt egyszerű feladat, mert a cégről semmilyen adat nincs fenn a honlapján a kapcsolat menüpont alatt. Ismét kérdezem igen nagy tisztelettel. Hol lehet ezeket beperelni? Mindenesetre igen várom a választ…

Duna Tv-s hullámok hercegei

Egyre inkább hiszem, hogy hinni csak a templomban lehet, és szabad. Elmúltak azok az idők, amikor egy munkahely a második otthonodat jelentette. Ez egy rohadt nagy tévedés. A munkahely, az munkahely. Ott robotolsz, gürizel, pénzt hajtasz és jó esetben mindezt kedves emberek között teszed, akikről ideig-óráig elhiszed, hogy többek, mint haverok.

Már-már baráti viszonyt képzelsz bele az amúgy felszínes kapcsolatokba. Merjük kimondani, hogy attól, hogy naponta látod ugyanazokat az arcokat, elcsípsz intim telefonbeszélgetéseket és talán még a válladon is kisírják magukat a padtársak, attól ez még mind nem számít semmit sem.

Kezdem nagyon-nagyon idiótának érezni azokat a cégeket, melyek egy-egy álláshirdetésbe ilyeneket írnak: családias hangulat, fiatalos légkör, dinamikus munka…Mitől családias? Hogy közvetlenek a kollegák? Könyörgöm napi 8 óra után mindenki az lesz előbb-vagy utóbb. Fiatalos légkör az meg annyit tesz, hogy kirúgták az öregeket, akiktől tanulni is lehetne valamit. Meg dinamikus munka, mi? Lefordítsam köznyelvre a szó jelentését? A túlórád után is dolgozhatsz még és két ember melóját végzed!

Mára már mindenhova elvárás a munkabírás, a kreativitás , meg a talpraesettség, lehetőleg mindezt angolul. A munkaszeretet, a munka iránti alázat, az kevésbé kell. Meg az, hogy ki merj állni a véleményedért a főnököd ellenében is.

Egyre kevesebb ember van, aki szereti és érti is amit csinál. A közmédiumos leépítés után meg még kevesebb lett. Felháborítónak találom, hogy pont az a munkaadó, akinek példát kéne mutatnia, az vall csúfos szégyent a leépítések során. Állam bácsi jól megmutatta, hogy ismét nem gondolt végig valamit a-tól z-ig. Mi mással magyarázható az, hogy valakit 17 munkaviszony után potom 6 perc alatt rúgnak ki?

Szó sincs normál emberi hozzáállásról, amiben mondjuk az is benne van, hogy egy ismert arc közli az érintettel a rossz hírt. Nem. Jön egy vadidegen pofa és egy laza szájrángással ennyit mond: Ön rajta van a listán, tessék a papírjai, viszontlátásra!(Levegővételekkel és beköszönéssel, valamint szép időnk van társalgási időhúzással ez pont 6 perc.)

Nice? Very nice. Pedig ezek az emberek itt nőttek fel, itt tanulták ki a szakmát és még azt hitték, hogy egy családias hangulatú, második otthonban dolgoztak. Hát, nem! Ez a valóságshow fiatalok! Ide tessék tömegével jelentkezni villalakónak!

Méghogy egyenjogúság!

http://www.eletforma.hu/parkapcsolat/ezeket_a_noket_ne_vedd_el_felesegul.html

A fenti linken található ez alábbi cikk, melynek utolsó bekezdését ajánlom a hölgyek figyelmébe....öööö miért is kéne átengedni a vezetést a férfinak??????? Partnerség és egyenjogúság már nem divat??????

MI VAN????? Az is hülye, aki írta, meg az is aki közzétette ezt 2011-ben!

De íme a cikk maga:

Ezeket a nőket ne vedd el feleségül!

Nagyon nehéz dolguk van a férfiaknak, ha házasságon törik a fejüket, ugyanis egyre kevesebb nő van, aki alkalmas lenne rá. A következő 5 nőt kerüljék el!

A krónikusan beteg nő

Aki normálisan szeretné élvezni az életet, az vigyázzon, és beteg nővel sohase jusson odáig, hogy közöttük a házasság gondolata akár csak szóba is kerülhessen. A házasság értelme, hogy a házastársak kiegészítsék egymást és boldog életet éljenek, erre pedig egészséges nőre van szükség.

A neurotikus nő

A neurotikust nem könnyű felismerni, legkevésbé, amikor szerelmes, márpedig párválasztás idején többnyire ez a helyzet. A neurózis nem olyan betegség, melyre ujjal lehet rámutatni, mint például a köszvényes csomóra, hanem inkább magatartásbeli forma. De hogyan lehet felismerni? Az ilyen nőt a kudarc jellemzi, feltűnően sokat beszél a múltjáról, a szüleiről, mindenki felett álló lényeknek tartva isteníti őket, vagy végtelen gyűlölettel beszél róluk. A neurotikus nő szeretné, ha "megértenék", ugyanis mindenért másokat hibáztat. Általában a negatívumok maradnak meg benne, soha nem felejt, és nem bocsát meg.

A gyermeteg nő

A gyermeteg, infantilis nő nem ritka, és sok férfi számára igen vonzó jelenség. A férfiakról általában primitív elképzelései vannak, és szexuális érzéke is fejletlen. Érzelmi reakciói olyanok, mint a gyermeké, könnyen sír, és mindenen vihog. Mint egy gyereket, könnyű megvigasztalni ajándékokkal. Az anyaság és a házasság komoly feladatainak betöltésére pedig éretlen.

Az álerotikus, önmagát imádó nő

Egy tapasztalatlan férfi könnyen áldozatul esik az álerotikus nőnek. Ártatlan kígyó , csábító jelenség, az ember azt gondolhatja csupa erotika, a díszes cukorkásdoboz azonban belül üres. Ez a nőtípus önmagába szerelmes, egész nap a tükör előtt áll, nagyon jól tudja, hogyan kell a férfiakkal bánni...de egyik sem kell neki! Az ilyen nő egyáltalán nem alkalmas házasságra!

A férfinál okosabb nő

Egy férfi soha ne vegyen el olyan nőt, aki sokkal okosabb, és műveltebb nála. Állandó konfliktus helyzetet teremt, ugyanis a nő a házasság alatt soha nem fogja átengedni a vezető szerepet a férjének, ami akár impotenciához is vezethet.

forrás: Dr. Fritz-Kahn A szerelem iskolája